Skip to main content

Visszabeszélő


Lapjuk 2003. áprilisi számában jelent meg Szilágyi Sándor Megáll az idő… című írása, amelyben a szerző személyemmel kapcsolatos állítása nem felel meg a valóságnak. Azt írja: „saját igazgatója megtiltotta, hogy múzeumban kiállítsa a Fényképtár anyagát, mondván: a fotó nem műtárgy.”

A szerző állítását cáfolja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának anyagából 2001.



Menthető-e Borsody István?

Válasz Koncz Lajosnak

„Csak a tiszta beszéd és az egyenlő történelmi mérce...”
(Bellér Béla)


Borsody István a magyarországi svábok kiűzését propagáló cikke német nyelven 1958-ban, Dr. Johann Weidlein Geschichte der Ungarndeutschen in Dokumenten 1930–1950 című munkájának 353. oldalán jelent meg Internationale Gesichtspunkte der Schwabenaussiedlung címmel. E dokumentáció bővített magyar változata a SUEVIA PANNONICA e.V.





Az elmúlt évben az EU-diploma jóvoltából belülről is megismertem számos ország kultúrpolitikájának „csinálóit”, Bulgáriától Portugáliáig. Ilyen állóvizet és iránynélküliséget sehol sem láttam, mint itthon, és ezzel nem azt mondom persze, hogy mindenhol jobb, mint itt, de vannak emblematikus figurák, vannak lobbistái a kultúrának. Rengetegen keresnek meg minket, akik nagyszerű művészek, és az az érzésem, hogy mindegyik azt érzi, hogy „rendszeren kívül” van.

Megjegyzések Koncz Lajos Az emigráció tanítómestere (Beszélő, 2002. november) című cikkéhez


A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy az immár VII. évfolyamban járó Beszélő 2002. novemberi száma hozzám – egy bajor vidéki kisvárosba – is eljutott. Benne különösen a kisebbségekkel – cigány, zsidó, magyar – foglalkozó kiegyensúlyozott tanulmányok és cikkek keltették fel figyelmemet.


Borsody Istvánt nem kell megvédeni. Írásai magukért beszélnek. De tanácsos az egész írást olvasni, nem csak összefüggésükből kiragadott szavakkal és félmondatokkal bizonygatni Borsody István „álszent” és „hazug”, „nacionalista”, „svábuszító” stb. mivoltát. A Johann Till által bizonyítékul használt cikk megtalálható Borsody István: Európai évek. Válogatott írások I., 1935–1945, szerk. Kenedi János (Századvég Kiadó, Bp., 1991) 81. oldalán.


BESZÉLŐ SZERKESZTŐSÉGE

Tárgy: Helyreigazítási kérelem

Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő 2002. áprilisi számában megjelent, Randolph L. Braham által írt – Karsai László, Tibori Szabó Zoltán és Varga László megjegyzéseit tartalmazó – „Magyarország és a Holokauszt – Erőfeszítések a múlt megszépítésére” című cikk több, személyemet sértő valótlan állítást tartalmaz.

Így többek között a cikk az auschwitzi kiállítás kapcsán „Schmidt–Ihász-féle kiállítási forgatókönyvről” beszél.








Papp László Tamás Polgári szüret c. cikkéhez


Tisztelt Szerkesztőség!

Papp László Tamás a Beszélő 2001/3. számában Tóth Gy. László jobboldali szellemiségű citátumgyűjteményét bírálva azt a megjegyzést ejti rólam, hogy „az SZDSZ-ből kegyeletsértő magatartása okán kizárt, jelenleg a Munkáspárt holdudvarához tartozó” személy vagyok. Papp L. T. írásának logikája szerint tehát a jobboldal alaptalanul támadja a balliberális erőket, amikor az én egyes kijelentéseimet idézi, hiszen én sem balliberális, sem SZDSZ-tag nem vagyok.



Kedves Barátaim,

Azt hiszem tévedtetek, amikor a Beszélő májusi számának szerkesztésekor úgy gondoltátok, hogy olvasóitokat mi sem érdekelheti jobban, mint a Kövér László egykori titkosszolgálati miniszterrel készített interjú. Én magam például ezt a szöveget (a Beszélővel való évtizedes kapcsolatomban szokatlan módon) egyszerűen átlapoztam. Érteni vélem, hogy a közléssel Ti azt (is) akartátok demonstrálni, hogy párbeszédre, vitára, a dolgok tisztázására van szükség – ezt általában magam is így gondolom.



Olvasom a Beszélő anyagát, abban is Mink András tanulmányát az immár hírhedett David Irvingről. (David Irving kalandja 1956-tal. 2000. július–augusztus.) Úgy érzem, ehhez a részletes anyaghoz egy apró adattal én is hozzátehetek valamit.

David Irving itt ült, ezen a széken, ahol most én, Zelk Zoltán íróasztala mellett, a költő ágya felé fordulva, jegyzetelésre készen. Hogy került ide David Irving, akiről semmit sem tudtunk?

Z. vette fel a telefont – elég kedvetlenül közölte velem, hogy jön valami angol újságíró, aki 1956-ról készül könyvet írni.





Az áprilisi számban Kőszeg nagy ívű Tölgyessy-portréjában kétszer is idéz. Ez persze még nem ok arra, hogy a tisztelt olvasót is fárasszam, de talán ki tudom egészíteni azt a chartás képet, amelyet a ’94-es koalíciót elutasítók egyre sötétebbre satíroznak, mint minden baj okozóját. Pallag László óta persze tudjuk, hogy egy tanú nem tanú, de talán akadnak, akik az én verziómat is figyelembe veszik.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon