Tisztelt Szerkesztőség!

Mellékelem a Beszélő 2003/6. számában Révész Béla szerző tollából közölt, rólunk szóló cikkel kapcsolatos észrevételeimet.

A Beszélő júniusi száma hosszú cikket közölt azzal az eredeti céllal, hogy megpróbálják megállapítani George Orwell Állatfarm című kisregénye első fordításának idejét és fordítójának nevét.

Az elmúlt évben az EU-diploma jóvoltából belülről is megismertem számos ország kultúrpolitikájának „csinálóit”, Bulgáriától Portugáliáig. Ilyen állóvizet és iránynélküliséget sehol sem láttam, mint itthon, és ezzel nem azt mondom persze, hogy mindenhol jobb, mint itt, de vannak emblematikus figurák, vannak lobbistái a kultúrának. Rengetegen keresnek meg minket, akik nagyszerű művészek, és az az érzésem, hogy mindegyik azt érzi, hogy „rendszeren kívül” van.

Menthető-e Borsody István?

Válasz Koncz Lajosnak

„Csak a tiszta beszéd és az egyenlő történelmi mérce...”
(Bellér Béla)


Borsody István a magyarországi svábok kiűzését propagáló cikke német nyelven 1958-ban, Dr. Johann Weidlein Geschichte der Ungarndeutschen in Dokumenten 1930–1950 című munkájának 353. oldalán jelent meg Internationale Gesichtspunkte der Schwabenaussiedlung címmel. E dokumentáció bővített magyar változata a SUEVIA PANNONICA e.V.

Borsody Istvánt nem kell megvédeni. Írásai magukért beszélnek. De tanácsos az egész írást olvasni, nem csak összefüggésükből kiragadott szavakkal és félmondatokkal bizonygatni Borsody István „álszent” és „hazug”, „nacionalista”, „svábuszító” stb. mivoltát. A Johann Till által bizonyítékul használt cikk megtalálható Borsody István: Európai évek. Válogatott írások I., 1935–1945, szerk. Kenedi János (Századvég Kiadó, Bp., 1991) 81. oldalán.

A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy az immár VII. évfolyamban járó Beszélő 2002. novemberi száma hozzám – egy bajor vidéki kisvárosba – is eljutott. Benne különösen a kisebbségekkel – cigány, zsidó, magyar – foglalkozó kiegyensúlyozott tanulmányok és cikkek keltették fel figyelmemet.

BESZÉLŐ SZERKESZTŐSÉGE

Tárgy: Helyreigazítási kérelem

Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő 2002. áprilisi számában megjelent, Randolph L. Braham által írt – Karsai László, Tibori Szabó Zoltán és Varga László megjegyzéseit tartalmazó – „Magyarország és a Holokauszt – Erőfeszítések a múlt megszépítésére” című cikk több, személyemet sértő valótlan állítást tartalmaz.

Így többek között a cikk az auschwitzi kiállítás kapcsán „Schmidt–Ihász-féle kiállítási forgatókönyvről” beszél.

Tisztelt Szerkesztőség!

Papp László Tamás a Beszélő 2001/3. számában Tóth Gy. László jobboldali szellemiségű citátumgyűjteményét bírálva azt a megjegyzést ejti rólam, hogy „az SZDSZ-ből kegyeletsértő magatartása okán kizárt, jelenleg a Munkáspárt holdudvarához tartozó” személy vagyok. Papp L. T. írásának logikája szerint tehát a jobboldal alaptalanul támadja a balliberális erőket, amikor az én egyes kijelentéseimet idézi, hiszen én sem balliberális, sem SZDSZ-tag nem vagyok.

Kedves Barátaim,

Azt hiszem tévedtetek, amikor a Beszélő májusi számának szerkesztésekor úgy gondoltátok, hogy olvasóitokat mi sem érdekelheti jobban, mint a Kövér László egykori titkosszolgálati miniszterrel készített interjú. Én magam például ezt a szöveget (a Beszélővel való évtizedes kapcsolatomban szokatlan módon) egyszerűen átlapoztam. Érteni vélem, hogy a közléssel Ti azt (is) akartátok demonstrálni, hogy párbeszédre, vitára, a dolgok tisztázására van szükség – ezt általában magam is így gondolom.

Olvasom a Beszélő anyagát, abban is Mink András tanulmányát az immár hírhedett David Irvingről. (David Irving kalandja 1956-tal. 2000. július–augusztus.) Úgy érzem, ehhez a részletes anyaghoz egy apró adattal én is hozzátehetek valamit.

David Irving itt ült, ezen a széken, ahol most én, Zelk Zoltán íróasztala mellett, a költő ágya felé fordulva, jegyzetelésre készen. Hogy került ide David Irving, akiről semmit sem tudtunk?

Z. vette fel a telefont – elég kedvetlenül közölte velem, hogy jön valami angol újságíró, aki 1956-ról készül könyvet írni.

Sajnos találtam egy „kapitálist” a legutóbbi Beszélőben. Kínos, főleg azért, mert épp a történelemhamisítási ügyben leltem rá. A 89. oldalon (s attól kezdve többször is) a „Hosszú kések éjszakája” szerepel, noha a „Kristallnacht”-ról van szó. Mint tudjuk, 1938. november 8–9. éjszakáján támadtak a németországi zsidókra, a sok betört kirakat és ablak, üvegcserép után kapta az elnevezést mind ez az éjszaka, mind a 14-éig tartó „Kristallwoche”. A hosszú kések éjszakáján, 1934 nyarán (június 29–30-án) Hitler az SA vezetőit (és egyéb ellenfeleit) mészároltatta le.