(Gadó György, Papp László Tamás, Szalai Pál, Tóth Gy. László)

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Szerkesztőség!

Papp László Tamás a Beszélő 2001/3. számában Tóth Gy. László jobboldali szellemiségű citátumgyűjteményét bírálva azt a megjegyzést ejti rólam, hogy „az SZDSZ-ből kegyeletsértő magatartása okán kizárt, jelenleg a Munkáspárt holdudvarához tartozó” személy vagyok. Papp L. T. írásának logikája szerint tehát a jobboldal alaptalanul támadja a balliberális erőket, amikor az én egyes kijelentéseimet idézi, hiszen én sem balliberális, sem SZDSZ-tag nem vagyok.

Túlságosan ugyan nem zavar, hogy mit ír rólam a Beszélő, amint az sem, hogy balliberálisok ilyen módon akarnak tőlem még most is elhatárolódni (ahelyett, hogy azt néznék, vállalható-e számukra az, amit egykor írtam vagy mondtam, és ami miatt a jobboldalról még mindig támadnak).

Mindamellett megemlítem, hogy

– engem az SZDSZ-ből sohasem zártak ki, ezzel szemben a párt Bp. XI. ker. szervezetéhez és Pető Iván akkori pártelnökhöz írt levelemben 1993. március 25-én bejelentettem kilépésemet. Ugyanakkor a pártvezetés hozzájárulásával megmaradtam a párt parlamenti frakciójában, amelyet csak akkor hagytam el, amikor Kuncze Gábor frakcióvezető az Antall József halálával kapcsolatos parlamenti szavazás után állásfoglalásom miatt otrombán megtámadott;

– máig fenntartom, hogy nem az akkori balliberális ellenzék dolga lett volna háromnapos nemzeti gyászt megszavazni annak a politikusnak az elhunyta alkalmából, akinek a Horthy-rendszer utáni nosztalgiái és az MDF-en belüli szélsőjobboldali elemekkel szembeni erélytelen magatartása már akkor bírálatokat hívott ki. Szavazatom ebben az ügyben nem kegyeletsértő volt, hanem igazi balliberális ellenzékihez illő;

– noha egy időben megjelent néhány írásom (főleg a szélsőjobb ellen) a Munkáspárt hetilapjában, ezzel éppoly kevéssé lettem a Munkáspárt holdudvarának részese, mint – mondjuk – a Hit Gyülekezete „holdudvarának” a Hetekben olykor publikált (és ugyancsak a szélsőjobboldalt támadó) írásaim révén.

Remélem, a t. Szerkesztőség számára nem okoz nehézséget, hogy e levelemet legalább Papp L. T. ténybeli tévedésének helyreigazítása erejéig közölje.

Tisztelettel: Gadó György

Tisztelt Szerkesztőség!

Papp László Tamásnak Tóth Gy. László – tisztesség ne essék szólván – „könyvével” foglalkozó cikkével kapcsolatban két tévedést szeretnék helyreigazítani.

1. Tóth Gy. László politikai pályafutását nem a Szabad Demokraták Szövetségében kezdte, hanem 1989 januárjában a Szociáldemokrata Pártban (bizonyos fokú szégyenkezéssel írom le ezt).

2. Gadó György barátomat nem zárták ki a Szabad Demokraták Szövetségéből, hanem kilépett a pártból, mert annak antifasiszta megnyilvánulásait nem tartotta eléggé határozottaknak. Kegyeletsértő cselekményt Gadó György nem követett el, hacsak a szerző nem tekinti annak azt a tényt, hogy ellene szavazott ama javaslatnak, mely 3 napos nemzeti gyászt irányzott elő Antall József halála alkalmából.

Szalai Pál

Szüret után
Válasz Papp László Tamásnak

„Aki az érvelést nem tudja támadni, az az érvelőt támadja.”
(Paul Valéry)


A Beszélő 2001. márciusi számában jelent meg Papp László Tamás Polgári szüret – Tóth Gy. László citátumai – című írása. A zavaros, személyeskedésektől sem mentes írás egészére nem kívánok reflektálni, mindössze néhány megjegyzésem van.

1. PLT írása – alcíme szerint is – a Politikailag korrekt című idézetgyűjteményemről szól(na). Kár, hogy nem az idézetek tartalmával és üzenetével (dekódolásával) foglalkozott, hanem ehelyett tücsköt-bogarat összehordott. Szellemi ámokfutása közben nekirontott Tellér Gyulának, Bayer Zsoltnak, Lovas Istvánnak, Tőkéczki Lászlónak stb.

2. PLT-nek kijár a dicséret Révész Sándortól, a Beszélő szerkesztőjétől – aki egyúttal a Népszabadság rovatvezetője is –, mivel megdolgozott a (Soros Alapítvány) pénzéért. Szemelvénygyűjteményem alapján arra a következtetésre jutni, hogy a baloldal kulturáltabb, sokszínűbb és toleránsabb, mint a jobboldal, nos, ez szinte emberfeletti teljesítmény: erre csak egy túlteljesítő, valódi balliberális lehet képes. A formállogika szabályai szerint ugyanis ilyen konzekvenciára csak akkor juthat valaki, ha eltekint az elemzett(?) kötet létezésétől, vagy kétségbe vonja az abban foglaltak valódiságát. Az előbbit nem teheti meg, mert a tárgy kritikája semmilyen körülmények között nem negligálhatja magát a tárgyat. Az utóbbit pedig tételesen, filológiailag bizonyítania kellene.

3. Amennyiben továbbra is kevesli életrajzi adataimat, szíveskedjen felütni a Ki kicsoda második kötetét. Eladott, és a szakma egy része által is jelentősnek ítélt köteteim, valamint idegen nyelveken is megjelent tanulmányaim után nem érzek semmiféle kényszert arra, hogy egy könyvtárazásban és a kiadói munkában is járatlan vagdalkozónak bizonygassam munkásságom jelentőségét. (Nincsenek vérmes reményeim annak tájékozottságáról, aki a könyvhétről annyit sem tud, hogy az nem egy napig tart... PLT szerint ugyanis gyűjtésem a „tavalyi könyvnapra” jelent meg.)

4. Természetesen PLT és barátai bármit leírhatnak, de minősítésük számomra nem mérvadó, azt is mondhatnám: érdektelen. Tudom, hogy nem könnyű feldolgozni, de ezzel az ország nagyobbik része így van. Szíves engedelmével a Beszélő piszkálódásainál számomra sokkal inkább mérvadó a magyar politikai-szellemi élet néhány kimagasló képviselőjének véleménye. Köztük jó néhányan egyetemi tanárok, akadémikusok stb. Ettől függetlenül azt ajánlom a szerzőnek, hogy ne legyen annyira elájulva az egyetemi-akadémiai értelmiségiektől, mert ez az ország tele van olyan magas tudományos fokozattal rendelkező emberrel, akinek életében nem volt egy önálló gondolata sem. (Tisztelet a kivételeknek.) Öt könyvből összeollózni egy hatodikat nem nagy művészet... Csak tájékoztatásul közlöm, hogy antikommunista nézeteim miatt 1988-ig valóban nem publikáltam. Emiatt ma sem szégyellem magam. Ezt követően viszont a glosszák, a politikai elemzések és a publicisztikák mellett írtam néhány tanulmányt is. Ezek színvonalának megítélése nem PLT kompetenciája. A közéleti-szellemi tevékenységről mindig az utókor mondja ki az utolsó szót.

5. Néhány megjegyzés alapján arra következtetek, hogy PLT kissé felületesen olvas. Állításával ellentétben az idézetek döntő többsége a Népszabadságból, a Népszavából, a Magyar Hírlapból, az Élet és Irodalomból, a MaNcs-ból és a 168 Órából származik. Ha olvasói levélből idéztem, azt feltüntettem. Nota bene: hogy valaki a lap belső munkatársa-e, vagy csak külső szerzője, az a lényegen mit sem változtat.

6. Tájékoztatásul két szó szerinti idézet a hovatartozás előnyeiről és hátrányairól. Megjelenésük között nyolc viharos év telt el. „Rendszeres szerzőink között üdvözölhetjük a már említett Konrád Györgyön és Tamás Gáspáron kívül Vajda Mihály filozófust, György Péter szociológust, Tóth Gy. László politológust, Csalog Zsolt írót.” (Hiányzó Hiány, Népszabadság, 1991. január 12.) Mint látható – a PLT számára ma is mértékadó körök – már ’91-ben politológusként tartottak számon.

7. „A tegnapi »zsidóból« ma »magyar« lett, és viszont – Hankiss Ágnestől Schmidt Máriáig, Tóth Gy. Lászlótól Tellér Gyuláig sokan tartoztak a nyolcvanas évek elején »a zsidó« hálózathoz, hogy aztán a kilencvenes évek közepén váltsanak. Mi ebből a tanulság?” (Babarczy Eszter: Hálózatháború, Magyar Narancs, 1999. december 9. In: Politikailag korrekt, Kairosz, 2000). Számomra ebből az a tanulság, hogy vannak, akik a „zsidó hálózat” kategóriát felelősségre vonás nélkül használhatják. Próbálta volna ezt egy jobbközép szellemiségű szerző leírni: már záporoztak volna a kövek meg a köpések.

8. Bármennyire hihetetlen PLT számára, a Magyar Narancs Szüret rovatának semmi köze a Szembesítéshez. A MaNcs blődliket gyűjt, én pedig főként neves szerzők publicisztikáiból és politikai elemzéseiből emelem ki a szándékaik szerinti komoly gondolatokat. Vajon én tehetek-e arról, hogy komolytalannak hatnak?

9. PLT azt írja: jó lett volna, ha megjelenés előtt Fricz Tamás lektorálja a könyvet, mivel ő kutatásvezető és nagydoktor. PLT ezek szerint nem tudja, hogy szaklektor fölkéréséről a kiadó szokott dönteni. De idézetgyűjteményhez tudományos erőket igénybe venni több mint kínos: kiadáspolitikai járatlanság, vaskos feladattévesztés. És akkor mi van? Mi változott volna? Talán kevésbé hatott volna zavarosnak és gyűlölködőnek az idézetgyűjtemény? Miért kell ennyire „meghatódni” tudományos fokozatoktól, rangoktól, címektől? (Fricz Tamást és munkásságát történetesen jól ismerem: viszonyunkat a kölcsönös tisztelet jellemzi. F. T. valóban kutatásvezető, nagydoktor stb. Ráadásul ő nem a tudományos szocializmus szakértőjeként kezdte, mint a legtöbb mai politológus...) De miért neki kellett volna lektorálnia ezt a könyvet? Egy másodközléshez minek egy nagydoktor? PLT írásának viszont egyértelműen előnyére vált volna, ha megjelenés előtt megmutatja egy racionális struktúrákban is gondolkodni képes írástudónak. Ez lehetett volna akár F. T. is. Akkor talán nem hordott volna össze hetet-havat egy idézetgyűjtemény kapcsán.

10. Végezetül még egy idézet: „...Orbán lett a magyarországi cinikus keménykedés viselkedés- és politikai kultúrájának szimbóluma, tehát a fenti hasonlat alapján a (politikai) gecizmus oltárképén a főalak.” (Beszélő, 1999. február) Egy mondás szerint a stílus maga az ember. Maradva a Beszélő emelkedettnek aligha mondható stílusánál: PLT és társai vajon minek a főalakjai?

Tóth Gy. László

Viszontválasz Tóth Gy. Lászlónak

E sorok írója nem híve a vélemények helyreigazításának. Amennyiben Tóth Gy. László így gondolkodik a világról, ellenvetéseim aligha változtatják meg felfogását. Ő azonban tartózkodik állításaim konkrét cáfolatától, helyette nekem tulajdonít általam soha le nem írt kijelentéseket. „Néhány megjegyzés alapján arra következtetek, hogy PLT kissé felületesen olvas. Állításával ellentétben az idézetek döntő többsége a Népszabadságból, a Népszavából, a Magyar Hírlapból, az Élet és Irodalomból, a MaNcs-ból és a 168 Órából származik” – írja. Nem írtam, hogy az idézetek többsége nem a fenti orgánumokból származik. Azt tettem szóvá, hogy milyen alapon nevezi „balliberális eszmefuttatásnak” Thürmer Gyulának a Munkáspárt Szabadság című hetilapjába írott vezércikkét (i. m: 70. o.) A fent nevezett urat sok mindennel meg lehet vádolni, de liberálisnak még baloldali öntettel sem nevezhető. De hozzátettem azt is, hogy „a legtöbb szerző persze valóban szociálliberális alapállásból bírálta a legutóbbi választás győzteseit”. Annyit jegyeztem meg csupán, hogy „a kötetben közölt dokumentumok mintegy felét teszik ki a zömében országos napi- és hetilapokból, ritkábban művészeti periodikákból, társadalomtudományi folyóiratokból, ellenzéki pártok hírleveleiből, tévéadásokból, rádióműsorokból vett idézetek.” Az 155 oldalas könyvből az idézetek 75 oldalt foglalnak el. A többi az ezekkel szembeni jobboldali kifogásokat tárja az olvasó elé. „Ha olvasói levélből idéztem, azt feltüntettem. Nota bene: hogy valaki a lap belső munkatársa-e, vagy csak külső szerzője, az a lényegen mit sem változtat” – állítja Tóth Gy. Tóth Gy. jólesően füllent. Nem tüntette fel. A Lang Magda, Gadó György és Szalai Pál hozzászólásaiból vett idézetek mellé (i. m: 15., 16., 17., 59. o.) elmulasztotta odabiggyeszteni, hogy olvasói levélről van szó. Tudtommal ők nem a Magyar Hírlap vagy a Népszava munkatársai. Ugyanígy járt el a MaNcs-olvasó Tímár Ádám MIÉP-tagok kiirtását javasló valóban gusztustalan levelével is. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy Tóth Gy. nem tudja: a sajtólevelező és a külső munkatárs nem ugyanaz. A külső szerzőket rendszerint a lap kéri fel cikkük megírására és honoráriumot fizet érte. Az olvasó spontán ír be és nem kap pénzt. A külső szerzők által leírtak beleillenek az újság szellemiségébe, az olvasók hozzászólásánál a szerkesztőség jelzi: nem feltétlenül ért egyet. „Szemelvény-gyűjteményem alapján arra a következtetésre jutni, hogy a baloldal kulturáltabb, sokszínűbb és toleránsabb, mint a jobboldal, nos, ez szinte ember feletti teljesítmény: erre csak egy túlteljesítő, valódi balliberális lehet képes”- véli Tóth Gy. Nem fogom megismételni a recenzióban kifejtett érveimet. Ehelyett jöjjenek a tények. A Népszabadság Érvek, vélemények / Fórum rovatában a múlt év folyamán a következő jobboldali (kormánypárti) politikusok, közírók kaptak megszólalási lehetőséget: Csoóri Sándor, Elek István, Glattfelder Béla, Gógl Árpád, Illés Zoltán, Liebmann Katalin, Mádi László, Martonyi János, Répássy Róbert, Révész Máriusz, Rockenbauer Zoltán, Simicskó István, Solymosi Frigyes, Surján László, Taxner-Tóth Ernő, Várhegyi Attila. Ha Tóth Gy. szerint a jobboldal toleránsabb és nyitottabb, akkor nyilván nem okoz majd problémát neki a Magyar Nemzet véleményrovatából ennél lényegesen hosszabb listát prezentálni ellenzéki, szociálliberális közszereplők neveivel. Ha az MSZP-hez közel álló Napvilág Kiadó csak Fricz Tamás népi-urbánus vitáról szóló tanulmányát jelentette, akkor a Tóth Gy. műveit kiadó szupertoleráns polgári-konzervatív Kairosz nyilván több könyvet is jegyez már Kéri Lászlótól vagy Ágh Attilától. A jobboldal bizonyára nemcsak toleránsabb, de önkritikusabb is. Jómagam írtam már támadó hangú kritikát Krausz Tamás és Lengyel László munkásságáról. Emiatt Hegyi Gyula, Kende Péter és Tamás Gáspár Miklós nemtetszését fejezte ki. Tóth Gy. László – hisz jobboldali! – bizonyára ebben is túlszárnyalt engem, a frusztrált és gyűlölködő balliberális revolverújságírót. Ő nyilván sokkal több cikkben kritizálta Lovas Istvánt és Schmidt Máriát. Amivel magára vonta Rogán Antal, Tellér Gyula és Bayer Zsolt haragját.

Papp László Tamás

• Visszabeszélő