Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kénytelen vagyok még egy cinikus megjegyzést fűzni Bánkúti Gábor munkásságához. Ha az 1991. évi 44. szám 11. oldalán található képaláírás valóban az ő könyvéből származik, vissza kellene kérni a diplomáját. Egy Leningrádban tanult diplomástól elvárható lenne, hogy Leningrád és Celinográd szóképe között különbséget tudjon tenni.

A panelon szereplő üdvözlet ugyanis a szűzföldek fővárosából, Celinográdból származik, ahol 1967-ben nekem is volt alkalmam néhány órát tölteni. Nekem viszont a már akkor is kétszázezres városról mindössze annyi emlékképem maradt, hogy (Távol Moszkvától) a város legnagyobb élelmiszerboltjában előbb az újságkioszknál kellett sorban állni, hogy aztán tölcsért tekerve kristálycukrot vehessünk.

De azért annyira a Szovjetunióban sem tombolt az irracionalizmus, hogy leningrádi házgyárakból szállították volna a panelt a szűzföldekre. A szűzföldi főváros (Celinográd) és a szűzföldi körzet (Celinnij kraj) között pedig nincs akkora távolság, hogy a két dátum olyan csodálatra méltó volna: ilyen állapot ugyanis különösebb szervezés nélkül is 2-3 hét alatt elérhető.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon