(Sinka Erzsébet)

Nyomtatóbarát változat

Olvasom a Beszélő anyagát, abban is Mink András tanulmányát az immár hírhedett David Irvingről. (David Irving kalandja 1956-tal. 2000. július–augusztus.) Úgy érzem, ehhez a részletes anyaghoz egy apró adattal én is hozzátehetek valamit.

David Irving itt ült, ezen a széken, ahol most én, Zelk Zoltán íróasztala mellett, a költő ágya felé fordulva, jegyzetelésre készen. Hogy került ide David Irving, akiről semmit sem tudtunk?

Z. vette fel a telefont – elég kedvetlenül közölte velem, hogy jön valami angol újságíró, aki 1956-ról készül könyvet írni. „Fentről” (ahogy akkor mondtuk) szólt ide valaki, hogy fogadjuk. Sajnos, nem tudom ki volt. Talán ha én veszem fel a telefont, valahogy lerázom, hiszen Z. egyre több időt töltött ágyban, fárasztotta az ilyen kényszer-vendégség, zavarta is. De már igent mondott – hát jöjjön.

Megmagyarázhatatlan ingerültséggel és ellenérzéssel vártam. Pedig semmit sem tudtunk róla. Mit akar? Hivatalosan terelgetik az ötvenhatosokhoz? Mit tudhat erről egy angol? És mit lehet mondani? Provokátor? Vagy csak egy jó témát kereső, felszínes riporter? De miért most, 1980 áprilisában? Pár nappal azután, hogy nagypéntek ez évben április 4-ére esett… Derűs, ironikus fintora az évnek ezzel az angol kíváncsiskodóval együtt.

Úgy éreztem, készenlétben kell lennem, elhárítónak. Hűvös udvariassággal fogadtam, jelezve, hogy Z. beteg, ne fárassza sokáig. Ehhez képest jó másfél órányit töltött itt, pontosan 1980. április 8-án.

Mink András írása ezt az évet nem említi. Nem is említheti, mivel úgy tudja, hogy Irving 1975 és 1979 között többször járt Magyarországon. Ahogy 1979-es vízumkéréséről írja: „Nos, ez egyszer még adtak. Irving 1979 szeptemberében ismét Magyarországra jött… további magyarországi útjairól az iratok nem szólnak.”

Különös, hogy 1980-ról nincs adat – ezért is írok most róla, hogy utazásainak eme kis részletét ismertessem. Amiből az is világosan kiderül, hogy nemcsak „sejthető”, hanem valóban „hivatalos hozzájárulással” végezte magyarországi kutatásait. Mint már említettem, nem emlékszem, ki volt a hivatalból telefonáló.

Irving nagyon tájékozottnak látszott, szinte mindent tudott 1956-ról és az előzményekről is. Főként az utóbbiakról faggatta Z.-t: az írók szerepéről, a Petőfi Körről meg október 23-áról. A többi – ekkor – nem érdekelte, november 4-e után semmi sem, se megtorlás, se börtön. Sokat így sem tudott meg az ekkor (kivételesen) igen szűkszavú Z. Z.-tól, aki alig várta, hogy túlessen ezen a nem kívánt beszélgetésen.

Irving nézeteiről semmi sem derült ki. Elfelejtettük. Csak évek múlva tudtam meg, hogy megírta a könyvét, és azt is, hogy ki is az, aki itt járt.

• Visszabeszélő