Skip to main content

Tisztelt Beszélő!

(Lajos Sándor)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem akarok TGM-nek a cikkemre vonatkozó megjegyzéseivel vitatkozni. Tegyük fel, hogy igaza van. Csak azért írok, mert létezésemet is kétségbe vonta. Ezúton közlöm: nem álnév vagyok, hanem húsvér ember. Lajos Sándor a polgári nevem, még egyetemre járok és a jövőben szeretnék irodalomról, színházról írni ahol és ameddig hagyják. Nem kívánok viszont részt venni a bizonyára nagyon kellemes társasjátékban: a kifinomult semmitmondásban, amelynek TGM nagymestere. Nem haragszom senkire. Tudatosan fogalmazok durvábban, vállalom az udvariatlanságot is annak érdekében, hogy még ha esetlenül is, de sikerüljön valamit mondanom írásom tárgyáról is, ne csak önnön okosságomról, mint TGM-nek. (A mondatba azért tettem három is-t is, hogy Tamásunk írhasson mögé zárójelbe valami élcet.)

Üdvözlettel




Hivatkozott cikkek

Az SZDSZ becsülete

Megjelent: Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 2, Szám 1


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon