Skip to main content

Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 2, Szám 1

Wislawa Szymborska: Szerzői est

Grigorij Javlinszkij: A medvevadász

Révész Sándor: Egy profi kellene

Gereben Istvánnal beszélget Révész Sándor

Sajó András: A jogosultságok lehetősége

Csontos László: Nyugdíjfinanszírozási rendszerek

Kovács Katalin - Váradi Monika Mária: Kisvárosi nők

Ungváry Rudolf: 1959

: Kivégzések

: Kronológia – 1959

: Szigorúan titkos

Dokumentumok

: [Interjúk]

Makfalvi Gábor: Román kisebbségpolitika: a fordulat éve, 1959

Révész Sándor: Mintaszabók

: Kopjások

: Na druzsbu nasih narodov

Dokumentum

Bikácsy Gergely: Lőmesterek

Tegnap, 1959

: Az 1959-ben bemutatott nagyjátékfilmek

Bán Zoltán András: Az első Ottlik-vita

: Beszélgetés Wislawa Szymborskáról

Rakovszky Zsuzsa: Agatha

Halasi Zoltán: Hoffmann-legendárium

Bán Zoltán András: A valóság ördöge

Kákay Aranyos [Tamás Gáspár Miklós]: A történet vége

: Orosz–magyar 2:10

Garaczi László: Die

Kukorelly Endre: Die, dieu

Esterházy Péter: Hol a D.-ben

Jevgenyij Popov: Ünnepélyes karácsonyi vadkapitalista fogadalomtétel Esterházy Péter elvtársnak

Viktor Jerofejev: Az ellenfél leírása

Bikácsy Gergely: Fakírmozi avagy az ördöngösök

Generalisszimusz [Tamás Gáspár Miklós]: ’Sidókrul

(Lajos Sándor): Tisztelt Beszélő!

: Az Autonómia Alapítvány kuratóriuma által alapított Tolerancia-díjat

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon