Skip to main content

Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 2, Szám 1

Wislawa Szymborska: Szerzői est
Grigorij Javlinszkij: A medvevadász
Révész Sándor: Egy profi kellene
Gereben Istvánnal beszélget Révész Sándor
Kovács Katalin - Váradi Monika Mária: Kisvárosi nők
Ungváry Rudolf: 1959
Dokumentumok
Révész Sándor: Mintaszabók
Dokumentum
Bikácsy Gergely: Lőmesterek
Tegnap, 1959
Bán Zoltán András: Az első Ottlik-vita
Rakovszky Zsuzsa: Agatha
Halasi Zoltán: Hoffmann-legendárium
Bán Zoltán András: A valóság ördöge
Kákay Aranyos [Tamás Gáspár Miklós]: A történet vége
Garaczi László: Die
Kukorelly Endre: Die, dieu
Esterházy Péter: Hol a D.-ben
Viktor Jerofejev: Az ellenfél leírása
Generalisszimusz [Tamás Gáspár Miklós]: ’Sidókrul
(Lajos Sándor): Tisztelt Beszélő!

Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

Egyetemista koromban, a hatvanas évek első felében otthon laktam. Anyámmal az volt a megállapodásom, hogy a címemre érkező hivatalos leveleket kibontja, a magánleveleket beteszi a szobámba, az íróasztalomra. Ne feledjük, akkor még nem volt internet, a telefon is ritka volt, a kommunikáció személyesen vagy levélben zajlott.