Vissza a főcikkhez →

„Akkor mi hajnalban már odamentünk a Kozma utcához, és ott lestük, hogy mikor hozzák ki, mert annyit hallottunk, hogy állítólag lovaskocsival viszik ki. Messziről lestük, valóban hozták, délelőtt volt, egy lovaskocsival. Négy doboz, láda volt a lovaskocsin, akkor tudtuk, hogy ezek biztosan ők. Ennyi bizonyosság van benne, gondoltuk, hogy ők lehetnek, és messziről kísértük, mert hallottuk, hogy zavarásznak, nem engedik meg, hogy odamenjünk, egész végig, majdnem a kerítésig vitték őket, ott már meg volt ásva négy lyuk, és nem mertünk közel menni, mert féltünk, hogy elzavarnak, messziről lestük csak, jóval távolabb. Csináltak egy kis valamit, ellapították, azért lehetett látni, hogy négy sír. Később mentünk oda, és akkor kiválasztottuk a négyből, hogy ez az enyém, ez a tied, mi nem tudtunk semmi többet. Attól kezdve aztán, én legalábbis minden áldott vasárnap reggel már mentem ki a temetőbe, gyönyörűen beültettük a kiszemelt dombot, csináltunk egy kis sírt rá, rátettük a nevet, és attól kezdve befejeződött minden, ennyi.”

Szabó Józsefné Hajnal Klára interjúja. Készítette Eörsi László 1991-ben. Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 488. sz., 37–38. l.

És hát, végül egyszer csak az történt, hogy… összeszedtek bennünket… a gyűjtőben tudtam meg, hogy tulajdonképpen egy tervezőirodát szerveznek vagy szerveztek, és az egész ország területén lévő börtönökből ide szedték össze a társaságot. (…) Végül is ’59-ben hoztak föl ebbe a tervezőirodába. (…) …miután az én szakmám mélyépítő mérnök, én foglalkoztam elsősorban az útépítési, mélyépítési ügyekkel. Terveztük azokat a rekonstrukciókat, amelyek megyei börtönökre vonatkoztak, de … pl. egyik kollégával szakértettem, érdekes módon a Mosonyi utcai rabkórháznak néhány épületét, amely összedőléssel fenyegetett. (…) …ebben a szakvéleményben benne volt az a kockázat is. hogy ha ezt a szakvéleményt felülvizsgáltatják külső szervekkel, bárkivel, és ha tévedtünk, akkor ebből óriási baj lesz. (…) Ezt a szakvéleményt megvizsgáltatták az ÁÉTV-vel, hát bejött a szakvélemény, …de azt előre megmondták, hogy ha ez a szabotázsgyanús szakvélemény valóban szabotázs, hát akkor megnézhettük volna magunkat. Szóval volt azért ebben veszély, nagyon kellett vigyázni, amit kiadtunk a kezünkből, annak szakmai szempontból kifogástalannak kellett lennie.”

Dr. Kocsár József-interjú. Készítette Ferenczy Erika 1992-ben. Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 373. sz., 135–137. l.

„Hazaárulással is vádoltak. Azt mondták, hogy én, aki belső karhatalmi tiszt voltam, elárultam őket. 1959 nyarán volt, ez a Gyújtófogházban volt. Kiállítottak a folyosóra bennünket. Később aztán kapcsoltam, hogy ez mind énmiattam volt, a Darvas Ivánnal voltam egy zárkában akkor… és akkor jött két őrnagy, alezredes a karhatalomtól… S akkor, mikor közelebb ért, akkor láttam, hogy ez egy Gyarmati nevű… Abban az időben még megismertem, mert pár év telt el még, együtt szolgáltam vele végeredményben. (…) Ahogy jött el, mindenkit megnézett. Én előttem megáll, arrébb megy, majd visszajön. Hát csíkos ruhában talán nem nagyon akart megismerni hirtelen. De hát ő énmiattam jött oda akkor… És akkor visszajön: „Na, te fasiszta, hát te mit keresel itt? Jó, oszolj mindenki vissza a zárkába. Te kinn maradsz.” Ott fönn a minisztériumban a rabnyilvántartásban olvashatták… nem a mi Hűvösünk ez véletlenül? Megnézzük. Hát az ő Hűvösük volt. Bevittek az irodába. Kegyetlenül megvertek. Az a Gyarmati kezdte. Nem mondhatom, hogy jó haverom volt… (…) A fegyőrök csak nézték. Azok nem szóltak bele ebbe a dologba. Utána betettek egy sötétzárkába…”

Hűvös Oszkár-interjú. Készítette Germuska Pál 1992-ben. Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma.

„A börtönviszonyok között nagyon szép és emberi volt a románok és magyarok közötti viszony. Mindig nagy szeretettel vettek körül bennünket, magyarokat ’56-ért, és jólesett nekem személyesen, hogy milyen sok román van bent a börtönben az ’56-os eseményekkel kapcsolatban. Sőt még hálálkodtam is, hogy valamit mi is csináltunk, mert …igazán szégyen lenne, hogy ’56-ban a magyarokat nyírták ki az oroszok ottan Budapesten, és itt a magyarok hallgattak. (…) Jól emlékszem, 1200-an dolgoztunk a gyárban s abból alig hetvenen magyarok, nyolcvanan. Úgyhogy ez az arány nagyon gyenge volt ahhoz képest, hogy ’56 tulajdonképpen egy magyar esemény volt…”

K: …Voltak-e olyan hangok bent a börtön viszonyai között román részről, amelyek elítélték az '56-os magyar eseményeket?

V: Egyszer sem hallottam ilyesmit, hanem állandóan jó példának hozták föl ’56-ot… Volt egy olyan hosszú vers is, amit a románok mondtak csak maguk között…: »Domnu Gh. Dej vino la noi daca ai prilej, vino la noi sa vezi poporul, cum te asteap-ta cu toporul. In Ungaria cum se spune, sa intimplat chiar o minune.« (Gh. Dej úr, gyere hozzánk, ha van alkalmad, hogy lásd a népet, hogy vár a fejszével. Magyarországon, ahogy mondják, csoda történt.)”

Lay Imre-interjú. Készítette Gagyi Balk István 1993-ban. Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 564. sz., 53–54. l.

„…az osztályidegenség az egy jó cím volt arra, egy indok arra, hogy és miért voltam ellenforradalmár, a fasiszta múltammal. Szóval ez ott csattant, amikor bementem reggel 10 órára, 9-re, nem emlékszem, egy kis csomaggal, és egy szobában kellett várni egész nap. (…) És akkor bejött egy ilyen bilétás ember, egy ilyen kucséber asztal volt előtte, a nyakába akasztva, azon kartonok. S kartonokat vett elő, és szólított neveket. S elővett egy kartont – minden karton zöld színű volt –, mondta, Mensáros, s az piros volt. Abban a pillanatban tudtam, hogy baj van. (…) És akkor azt mondta, álljanak sorba, Mensáros, maga jöjjön előre. Előreálltam és engem megbilincseltek. S akkor tudtam, hogy osztályidegen lettem…

K: Márianosztrától miért féltek azok, akik ismerték?

V: Volt ÁVH-sok, s ki volt írva…„ne csak őrizd, gyűlöld is”, …ezek volt ÁVH-s tisztek legénységi formában, úgyhogy el lehet képzelni …milyen érzéssel lehettek velünk szemben, akik miatt tulajdonképpen mégis csak végül is megszüntették az ÁVH-t, privilegizált helyzetüket. (…) Rémes volt, egyszerűen rémes. Vademberek voltak, a szó szoros értelmében. Volt egy fiatal orvos, aki érzéstelenítés nélkül húzott nekem fogat. Rettenetes volt…

Mensáros László-interjú. Készítette Lakatos László 1991-ben. Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 284. sz., 93–94. l.

• Beszélő évek – 1959