Skip to main content

Beszélő évek – 1959


Az Iskola a határon 1959-ben jelent meg először. Szinte minden kritika fontos könyvként üdvözölte, bár a regény valódi jelentőségét csak a hatvanas évek közepétől ismerték fel. Volt azonban egy érdekes, de mára elfelejtett vita a regény kapcsán, ezt fogom most ismertetni. A disputát Hermann István kezdte az Élet és irodalom 1960/25. számában, jó sokáig várt, hiszen a támadásához ürügyet szolgáltató cikk (Kéry László kritikája ugyane hetilapban, 1959/49. szám) már legalább fél éve megjelent.

Kérynek tetszett a könyv: fölényes nyelvkezelés, briliáns írói megoldások.


Tegnap, 1959


Tegnap történt? Vagy tegnapelőtt? Vagy még régebben? Végre megszületett a Kádár-rendszer első igazi filmje ’56-ról.

Végre Tegnap!

„A Tegnap és párja, a Virrad Keleti pályájának legjobb darabjai közé tartoznak. A film puszta elkészítése is bizonyítéka a politikai vezetés eredményeinek. Három-négy évvel a viharosan válságos politikai események után nézők milliós tábora elé vinni a mindenkiben elevenen élő eseményeket annak a jele, hogy ma már nyugodtan merjük a dolgozó nép okos gyülekezete előtt meghányni-vetni száz bajunk.




Dokumentum


„Senkitől sem kértünk bűnbánatot, de talán éppen ezért néhány jelentős írónk szükségét érezte, hogy maradandó emlékezetű szavakkal szóljon a világ nyilvánossága előtt a szocialista társadalomhoz fűződő eltéphetetlen kapcsolatáról.Ezen maradandó emlékezetű szavak legmaradandóbb emlékezetű példájaként idézi fel Aczél György húsz évvel később Németh László moszkvai pohárköszöntőjét.[1]

Németh László nem tartozott bűnbánattal.



1959-ben jelent meg a Zrínyi Katonai Kiadónál Berkesi András (az 50-es évek elejéig a katonapolitikai osztály, majd az AVH főtisztje, később sikeres regényíró) és Kardos György (szintén a katonapolitikai osztály tisztje, majd a Magvető Kiadó igazgatója) közösen írt regénye, a Kopjások, amely mindmáig talán a legsikeresebb és legtöbb kiadást megélt hazai ponyvaregény. (Utolsó kiadása, a kilencedik 1986-ban jelent meg a Magvető gondozásában.


1959. június 30-án, kedden, délután hatkor Magyarország új otthonra talált a Lapály utca 27/B-ben. Az ország új otthonát a Kossuth rádió gombja nyitotta. Ez volt a népet összefogó tömegkommunikációs abroncs akkor, amikor még nyolcvan rádióelőfizetőre jutott egy tévétulajdonos, s a tévé hetente mindössze 13-15 órás műsort adott négy napra elosztva huszonötezer előfizetőnek.

A Szabó család bűnügyi politikai tanmesének készült.



A cím első látásra talán megtévesztő, hiszen a fordulat évének 1948-at szokás nevezni a volt szovjet blokk országaiban. Hogy írásomnak mégis ezt a címet adtam, azt a román kisebbségpolitikában 1959-ben bekövetkezett látványos fordulat indokolja.

A változás előzményei 1956-ig nyúlnak vissza: ekkora magyar kisebbség körében a magyarországi eseményekkel kapcsolatosan széleskörű szimpátia-megnyilvánulások voltak tapasztalhatóak, helyenként különféle szervezkedésekre, „összeesküvésekre” is sor került.


Dokumentumok


„A tartalék”

„Talán a legmegdöbbentőbb, hogy ki mindenki nem is kerülhetett szabadlábra, mert egész idő alatt szabadlábon volt. Sok olyan ellenforradalmár, terrorista, horthysta elnyomó szervek véreskezű hóhéra élt Magyarországon, aki minden felelősségre vonást elkerült. A magyar igazságügyi szervek az ellenforradalom felszámolása után 1958–59-ben vonták felelősségre kommunisták megkínzóinak és gyilkosainak, a hírhedt csendőrnyomozóknak egy csoportját.



1959. január Mikojan San Franciscó-i hivatalos látogatása során Pongrátz Gergely vezetésével magyar emigránsok tüntetnek a Szovjetunió ellen.

Több kispapot kizárnak a Központi Szemináriumból, mert megtagadják, hogy részt vegyenek a január 23-i országos papi békegyűlésen.

1959. jan. 1. Győz a kubai forradalom.

1959. jan. 2. A Szovjetunióban fellövik az első űrrakétát.

1959. jan. 22. Kivégzik Szirmai Ottót, a Tűzoltó utcai felkelők egyik vezetőjét.

1959.











A szovjet páncélosok okozta belövések utolsó nyomai a budapesti épületek homlokzatáról 1959-ben zömében már eltűntek. Ebben az évben fejeződtek be a sortatarozások a fontosabb főútvonalakon. Aki még emlékezni akart a forradalomra, már csak saját, legbensőbb képei alapján tudott.

A felejtést megkönnyítette a lassan növekvő életszínvonal. Megnyíltak az első önkiszolgáló üzletek, olykor már nyugati holmikat is árultak; különösen nagy népszerűségnek örvendtek a főleg olasz gyártmányú „orkán” esőkabátok.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon