Skip to main content

Mintaszabók

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1959. június 30-án, kedden, délután hatkor Magyarország új otthonra talált a Lapály utca 27/B-ben. Az ország új otthonát a Kossuth rádió gombja nyitotta. Ez volt a népet összefogó tömegkommunikációs abroncs akkor, amikor még nyolcvan rádióelőfizetőre jutott egy tévétulajdonos, s a tévé hetente mindössze 13-15 órás műsort adott négy napra elosztva huszonötezer előfizetőnek.

A Szabó család bűnügyi politikai tanmesének készült. A történet és a család gerincét három szocreál férfiú alkotja.

Szabó János, a „jó kemény fából faragott öreg munkás”, ’19-es veterán, aki a történet első perceiben éli hosszú munkásélete utolsó perceit, búcsúzik a gyártól, ahol ledolgozta az életét, s a portástól, akinek leadja a belépőjét: „Én, komám, nem könyvből tanultam a marxizmust, hanem az életből. Ez a Kincses [ti. a gyár új igazgatója, proliszármazék, Szabó pecabarátjának, Kanzler Francinak magyarosított ivadéka] még inas sem volt, amikor én már itt robotoltam a méltóságos kormányfőtanácsos úr szeszélyei szerint. Én a bőrömön tanultam meg, hogy mi a profit, a kizsákmányolás…” Nem hiába tanulta meg, hazafelé menet rögvest kockára is teszi az életét a köz vagyonának védelmében: az általa megzavart gyárfosztogatók leütik.

A fia, Szabó András (Bandi) kiemelt munkáskáder antifasiszta múlttal. A Rádióújság levezető cikke szerint egészen magasra emelték volna ki, ő lett volna az, aki „az országházából …nézi a világot”, azután mégis megmaradt gyárigazgatónak. A másik fiú, Szabó László (Laci) viszi tovább a munkáshagyományt. Az élet sűrűjébe viszi: autóbuszt vezet. A Szabó család és a Kádár család dekommunizálódása után majd taxisofőr lesz belőle.

A Szabó családban a szocialista öntudat hímnemű, a kispolgári csökevény pedig nőnemű. Az igazgatóné (Irén) kényeskedő, sznob luxusliba, aki több időt szán a fodrászára, mint a gyerekére, a leütött após sorsa is inkább csak a férje karrierjének a szempontjából izgatja.

Szabó néni (Margit) annyira nem készült főszereplőnek, hogy a bevezető cikk csak egészen mellékesen említi, hogy a családfőhősnek van egy „kissé bőbeszédű élete párja” is, s az első részben Szabó néni meg sem jelenik. A második részben kezd el rettegni: „Istenem, istenem, mindig van valami baj… Tizenkilencben apáddal, negyvennégyben a bátyáddal és most az ellenforradalomkor… A jóisten megsegített bennünket és a kommunisták győztek (…) Azt hittem, most már nyugalmasabb évek következnek. Ördögöt. (…) Apádat leütik, azután itt vagy te [ti. a lánya, Icu], akiért szakadatlanul reszkethetek.”

Mint látható, Szabó néniben a helyes osztályösztön még nem csapott át helyes osztályöntudatba, s ezért a testvéri tankoknak transzcendens jelleget tulajdonít. Szabó néni bizony zughívő, sőt zughittérítő. A férfiak azonban nem tűrhetik, hogy az új nemzedék lelkét lerántsák az osztályöntudat örökségéből a babonák mocsarába. Bandi beszél az apjával: „…ez így nem mehet tovább. Mert most már nyilvánvaló, hogy Petit a nagyanyja vallásoktatásban részesíti. – Vallásoktatásban? – kérdezi Szabó meghökkenve. – Sőt! Templomba is elvihette, mert amikor Peti meglátta a Parlament nagy oszlopait, a kupolát, a vörös szőnyeget, a parlamenti őrséget, a kollégáim szeme láttára letérdelt, és ájtatos arccal keresztet vetett. (…) – No még ilyet! – csóválja a fejét Szabó nagypapa. – Az persze a kisebbik baj, hogy ki látta, ki nem, de hogy a nagyanyja… Egy életen át magyaráztam neki, de hiába… De most vége. Bízd rám, fiam. Ezt nem tűrhetjük tovább.”

Aztán persze tűrik, mert Szabó néni lassacskán átveszi a hatalmat János bácsi családjában…
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon