Skip to main content

Az 1959-ben bemutatott nagyjátékfilmek

Vissza a főcikkhez →


Ház a sziklák alatt (Makk Károly – készült 1957/58-ban)

Tegnap (Keleti Márton – forgatták 1958-ban)

Felfelé a lejtőn (Gertler Viktor)

A 39-es dandár (Makk Károly – forgatták 1958-ban)

Álmatlan évek (Máriássy Félix)

A harangok Rómába mentek (Jancsó Miklós)

Kard és kocka (Fehér Imre)

Bogáncs (Fejér Tamás)

Játék a szerelemmel (Apáthy Imre)

Bolondos április (Fábri Zoltán)

Szerelemcsütörtök (Fejér Tamás)

Akiket a pacsirta elkísér (Ranódy László)

Szombattól hétfőig (Mészáros Gyula)

Kölyök (Szemes Mihály)

Pár lépés a határ (Keleti Márton)

Gyalog a mennyországba (Fehér Imre)

Szegény gazdagok (Bán Frigyes)


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon