Skip to main content

Kivégzések

Vissza a főcikkhez →


1959-ben a forradalommal összefüggésben született halálos ítéletek körül 51-et hajtottak végre, egy első fokon halálra ítélt vádlott meghalt a másodfokú tárgyalás előtt.
A 45 elsőfokú halálos ítélet felét (!), 23 ítéletet Tutsek Gusztáv jegyzett, további nyolcat Halász Pál.

Az 51 másodfokú halálos ítélet kétharmadát (!). 34 ítéletet a Borbély János vezette tanács hozott meg. 8 ítéletet hozott Sömjén György őrnagy tanácsa, további 3-3-at Szimler János alezredes és Vágó Tibor tanácsa.

A 231 kivégzés közül 224-et 1957–1959-ben hajtottak végre. Kettőt még a forradalom évében, ötöt 1960–61-ben. A végrehajtott halálos ítéletek meghozatalában összesen 49 tanácsvezető bíró vett részt. A legaktívabbakra emlékeztet az alábbi táblázat:

Az ’56-os forradalommal kapcsolatos végrehajtott halálos ítéletek


Tanácsvezető bíró<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

elsőfokú ítélet

másodfokú ítélet

fellebbezési lehetőség nélküli ítélet

Összesen

Borbély János

–

52

3

55

Tutsek Gusztáv

45

–

–

45

Ledényi Ferenc ezredes

–

25

2

27

Szimler János alezredes

–

24

–

24

Vida Ferenc

–

16

4

20

Halász Pál

19

–

–

19

Kiss István Gábor őrnagy

9

–

5

14

Sömjén György őrnagy

–

14

–

14

Mátyás Miklós őrnagy

11

–

2

13

Mecsér József

–

11

–

11

Vágó Tibor

–

10

–

10

Molnár László

–

8

–

8

Odler János főhadnagy

4

–

4

8

Radó Zoltán

–

8

–

8

Cieslár Viktor

–

7

–

7


A többi tanácsvezető bíró: Bali László, Barnaföldi János, Barta Kálmán alezredes, Benke László, Bimbó István, B-né Tóth Matild, Csohány László százados. Fekete László, Gaál Sándor főhadnagy, Gáspár Gyula őrnagy. Gyepes István, Jacsó János százados. Jáger László százados, Lakatos Imre, Lázár Miklós, Lee Tibor, Lengyel Zoltán, Lomjapataky Béla, Major Miklósné, Mátsik Ferenc, Mikes István, Molnár Ferenc százados, Mundi János alezredes, Nagy Sándor alezredes, Pék Sándor, Pinczés István főhadnagy, Pozsgai István, Sugár László, Szána Károly főhadnagy, Szekeres Károly. Szíjártó Károly, Tarkanyi Ernő, Zalai Miklós. 

(1956 Kézikönyve III. kötet alapján.)














Megjelent: Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 2, Szám 1


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon