Skip to main content

Az Autonómia Alapítvány kuratóriuma által alapított Tolerancia-díjat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


az 1996-os esztendőben az alábbi pályázóknak ítélte oda a zsűri, melynek tagjai Bíró András, Donáth László, Fodor Gábor, Jancsó Miklós, és Orsós Jakab László voltak:

ÍROTT SAJTÓ:

Első díj: Csalog Zsolt a Csendet akarok és az Én győzni akarok című cikkekért (Kritika) és Parázs Johanna a Föld felett, föld alatt című cikkért (Magyar Nemzet)

Második díj: Dobszay János a Heti Világgazdaságban megjelent cikkekért

Harmadik díj: Kurucz Anita és Bedegi Győző a Nógrádi Krónikában megjelent cikkekért

Különdíj: Kis János A Szivárvány-teszt című cikkéért (Beszélő)

RÁDIÓ:

Első díj: Borenich Péter Rómeó és Rómeó című műsoráért (Kossuth Rádió)

Második díj: Kovács Erika Közös a világunk – a fogyatékos emberek jogsérelmei című műsoráért (Petőfi Rádió)

Harmadik díj: Pálfi Balázs az Önazonos és Jó vékonyra a parizert című műsoráért (Petőfi Rádió)

FILM:

Első díj: Rick Nóra, Hatiasvili Nodar és Mertz Lóránd Ikrek című filmjéért

Második díj: Hevér Zoltán Furugy című filmjéért

Harmadik díj: Salamon András és Zelki János Huttyán című filmjükért

Különdíj: Az Ön dönt című műsoráért Horvát Jánosnak

A Tolerancia-díjjal, amelyet minden évben az Emberi Jogok Napján, december 12-én osztanak ki, az 1992-es évben az általános tolerancia jegyében született alkotásokat, az 1993-as évben az etnikumok, vallások és világnézetek között növekvő feszültség feloldását szolgáló alkotásokat, az 1994-es évben a cigány kisebbséggel szemben tapasztalható ellenérzések oldását szolgáló alkotásokat, az 1995-ös évben a társadalmi válság következtében kialakult félelemből, gyűlöletből fakadó intolerancia ellen szót emelő alkotásokat, 1996-ban pedig a személyes és közösségi szolidaritás tényét vagy hiányát ábrázoló műveket díjazták.


































Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon