Skip to main content

Barackos

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
N&n Galéria 4 tsa





Helemba orsó alakú sziget Esztergomtól körülbelül négy kilométerre a Duna folyásirányában, hossza 1500 m, szélessége 80-100 m. Esztergom város – a tartós bérlet harminc esztendeje után – szeretné immár sajátjaként ápolni a szigetet, amely teljes egészében, sajátos geológiai adottságai folytán, magas vízállás esetén sem kerül víz alá.

Így maradhattak fenn azok a régészeti leletek, amelyek révén Helemba-szigetet régészeti lelőhelyként is régóta számon tartják a szakemberek. Az ásatások során az őskori földházak mellett középkori emlékek kerültek elő: a régészeti jelentések egy kis, árpád-kori templomról és a köréje települt temetőről számolnak be. Rábukkantak az érseki nyaraló alapjaira is, amelynek környezetében középkori kert gyümölcsfáinak nyomait találták. Valószínűsíthető, hogy a ház és a gyümölcsös Robertus Leodiensis angol érseké volt. A pollenvizsgálatok és a régészeti feltárás alapján a ház körül barackos lehetett. A terv témája ennek a középkori barackosnak a visszatelepítése és egy házi lekvárfőző kialakítása. A lekvárgyár idényjellegű épületegyüttes, amely a lekvárfőző mellett a szüretelők szállás- és kiszolgálóépületeit tartalmazza. Olyan házat kellett alkotni, amely inkább egy természetben hagyott tárgy, mintsem épület: ott és azon a helyen nincs semmiféle szerepe, funkciója. Csak jelenléte van. Formára, tapintásra idegen elem. Nem akarja magán hordozni, másolni a természet karakterjegyeit, nem akar azzal direkt azonosulni. Nem akar természet lenni, de természetszerű sem. „...Mégis csupaszságával válik bensőségessé, kívülállóságával közelít legjobban a természet egyedülállóságához, fogalmazza meg leginkább a természet mondanivalóját, anélkül, hogy természetessé válna.”






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon