Skip to main content

Elnézést kérünk

Vissza a főcikkhez →


mi; Mártha István, Hobo és Galkó Balázs a Petőfi Irodalmi Múzeum valamennyi dolgozójától, mert:

1. a pincét összetévesztettük a kézirattárral,
2. azt gondoltuk – jó magyar szokás szerint mások megkérdezése nélkül –, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó József Attila kiállításának megszüntetése nem véletlenül esett egybe a hatalomváltással,
3. mert József Attilát annyira féltjük-szeretjük, hogy ezen hiedelmeinket világgá kürtöltük.

S mivel József Attilát bemutató
KIÁLLÍTÁS MA SINCS
s a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetői úgy látják, hogy nem is lesz, mert nincs rá pénz,
FELHÍVUNK
mindenkit, aki:

1. becsüli és szereti József Attila költészetét,
2. unja és utálja a politikát a művészetben,
3. úgy érzi; József Attilának kell, hogy emlékkiállítása legyen a Petőfi Irodalmi Múzeumban;

anyagi segítségével – ha még telik – járuljon hozzá az állandó kiállítás mielőbbi megnyitásához. A múzeum szakemberei szerint ehhez kb. egymillió forintra van szükség!

Az alapítvány számát amint bejegyezték, közzétesszük!




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon