Skip to main content

Kultúra

Kandi, mint aki elfelejti a színt,
nem vakul meg, csak elfelejti, nézi,
és nem jut eszébe az almáról, hogy piros,
a pirosról, hogy alma – a pirosról
nem jut eszébe semmi. Vizsgálhatatlan,
mire jut így. Zavarhatná, hogy
öregszik. Mondjuk, legyen a színvesztés
az öregség. Legyen, hogy reggel kinyílt
a szeme, fényhívó napja lett, legyen, hogy
megtelt délre csurig, délutánra
kicsordult a fölöslege. Legyen, hogy
estére elszivárog, amit még egyáltalán
el lehetne mesélni. Ne legyen Kandinak
nehéz a föld, ha egyáltalán
megtanul élni.

Volt egyszer egy csodaszép fiatal nő. Nevezzük Adélnak.

Bűvölő

Tündér arkangyal elementál
ők a holt űr s az eleven táj
ők hívnak ha a szerelem vár
bűvölnek nyelven túli hanggal
elementál tündér arkangyal
arkangyal elementál tündér
nemlétük is több életünknél

Elixír

Minden pillanat megteremti
minden alkalom felkínálja
örömre tanít és szeretni
a szerelem alkímiája

általa lesz az álom élet
emberarany az emberólom
a szétrebbenő denevérek
között a nap sugárzó sólyom

Kemény István: A királynál című kötetéről

Kemény István új kötetét az utóbbi évek egyik legszebb könyvborítója ékíti. Albrecht Altdorfer festménye látható a fedélen, a Nagy Sándor csatája. A kép 1529-ben keletkezett, három évvel a mohácsi vész után, de ez itt most nem fontos (vagy legalábbis nem itt fontos). A mindössze másfél négyzetméteres kép az i. e. 333-ban lejátszódott isszoszi csatát ábrázolja, amikor is a makedón király megsemmisítő csapást mért Dareioszra, és ami után beköszöntött a hellenizmus korszaka1.

Az új műsorvezetőnő

Rögtön elsőre rokonszenvesnek tűnt az új műsorvezetőnő. A régit is kedveltem, csupán a fontos ügyekben hazudott, akkor is alig megfoghatóan, finoman csúsztatva. Hogy miért váltották le, nem tudom, de hát új garnitúra, új seprő.

Ez a mostani azonban már a külsejével is elüt a megszokottól, talán ázsiai származású lehet. Természetellenesen nagy, húzott szemével, cseresznyét formáló ajkaival, kis, lapos orrával, háromszögletű arcával, magas, erőteljesen domborodó tar koponyájával úgy fest, mint a fantasztikus filmek idegen lényei, akik csak véletlenül keveredtek a világunkba. Mégis, bizalmat kelt bennem, amint a képernyőről egyenesen rám szegezi tekintetét.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon