A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Levegőben hasító szuperhősök, vérivó vámpírok, keményöklű, sötét tekintetű magánnyomozók és amorális kedveseik, szellemes macskák és szellemtelen állatkerti patkányok, intellektuális amorózók és pszichoaktív ősemberek: csak néhány szereptípus és karakter a képregény – alig több mint százéves – történetéből. Az Amerikában született médium a XX. század egyik legizgalmasabb tömegkultúra-formáló jelensége.

Dalom! Ereggy… mert
te csak egy dal vagy.
Valakié, ki összevissza szól,
zagyvál, igazat sejtet,
megdöbbent, de sose „dalol”.

I. vagyis .dézetek.

(Szerencsés az angol nyelv az „I”-jal. Római I.)

Ottlik Géza:
„Nem ezért jött. Nem ezért tanult meg járni, nem ezért tanult meg beszélni az emberek nyelvén. Kém volt ő közöttük. Idegen hatalom ügynöke. Jók voltak a papírjai. Utazott az Amatijával (hegedű, egy művészről van szó. Szerző) ide-oda.

Ha eltévedsz, az egyik erdő olyan, mint a másik.

Mikor rájössz, hogy arra sem jó az irány, akkor megállsz a félig már csupasz őszi lombhullatók között, és a hangokra kezdesz figyelni. Csak ezután kiabálhatsz, ha van hozzá bátorságod. De egyelőre semmi, pontosabban ziháló testtel érzékeled a fák szuszogását, mert azok mintha minden egyes elengedett levelük után, valahol a háncs alatt, a fotoszintézis sötétkamrájából kiszabadítanák azokat a néma sóhajokat, amelyek elveszettségedben egyáltalán lehetővé teszik, hogy levegőt vegyél. Nehogy bent akadjon.

Egy igazán hétköznapi reggelt is érdekessé tehet a munkába igyekvők kimért csöndjének a hallgatása. A zajos utca viszi ezt a méltóságos hallgatást.

Szerencsés vagy, ha apád forró vérét örökölted, mondta Lia asszony mosolyogva, talán nem is minden kacérság nélkül. Közben a combomra tette a kezét, megszorította gyöngéden kétszer-háromszor, mintha csak egy félig eljátszott hétpróbát gyakorolna, hogy meddig bírom, aztán megint bort töltött a poharamba.

Kint ültünk az őszi fényben, szelíd szeptemberi napsütésben házának hátsó udvarán. A szomszéd felől a mezsgye közelébe ültetett tuják és hamisciprusok zárták el a kilátást, a délutáni árnyék is arról nőtt, de még nem ért el bennünket.

Az első macskanő és a történelem vége

Ez az írás egy sajátos pozícióból, a Macskanő és a queer metszéspontjából kíván beszélni. Nem akarja a film részletes elemzését elvégezni, de be akarja mutatni, mennyiben tekinthető a Macskanő queer-filmnek. Ugyanígy nem kíván a queerről sem átfogóan szólni, csak azokról a problémáiról, amik megjelennek a filmben.

Karinthy Ferenc 1993-ban, nem sokkal halála után megjelent Naplóját olvasva feltűnt, hogy írója milyen gyakran használja a zsidó kifejezést. Mintha soha nem mulasztaná el, hogy ezt a tényt megemlítse, ha úgy tudja vagy véli: az általa említett személy kapcsolatba hozható ezzel a népcsoporttal. A tulajdonképpen irreleváns, csak leíró jellegű közlések mellett több olyan megjegyzést is találtam, ami nyomasztóan emlékeztetett a jól ismert antiszemita sablonokra.