Skip to main content

Kultúra

35. Magyar Filmszemle


A Magyar Filmszemle hagyományosan – nemcsak gyakorlati, de szimbolikus értelemben is – a magyar filmélet (ipar, művészet és kritika) seregszemléje. Az élet tagolatlan folyásának ez adja meg a ritmust a magyar közélet eme szegletében. Ezért aztán ritkaságszámba megy az olyan szemle, ahol nincs valamilyen megváltó szándékú bejelentés, demonstráció, botrány vagy felfordulás. Általában ilyenkor jön el az ideje annak is, hogy a politika és a filmművészet, filmipar kapcsolata szimbolikus gesztusokban nyilvánulhasson meg.

Kindergarten


Ezerkilencszázhatvankilenc őszén, tizenhárom évvel a forradalom után, anyám kézen fogott, és elvitt a Kindergartenbe.

Akkoriban a Petőfi híd budai hídfőjénél laktunk, Lágymányos legszélén, ami egyszersmind a város pereme volt: dél felé már csak ipartelepek következtek, aztán Budafok, amely ugyan névleg Budapest része volt, azonban nyilvánvalóan mégsem volt város: a város ott ért véget, minálunk.


Szamizdat – alternatív kultúrák Közép- és Kelet-Európában 1959–89, Millenáris Park, 2004. május 2-ig


A szamizdat a máskéntgondolkodás sokszínű szigetvilága volt régiónk országaiban a szovjet típusú berendezkedés idején, hangzott el a kiállítás nem kevesebb, mint öt – fellengzősségtől sem mentes – beszédet felvonultató megnyitóján. Félő azonban, hogy a jelen bemutatás nyomán a történeti tudatban sem marad meg szigetszerű jelenségnél többként.

Holott a kiállítás helyes felismerésből indul ki: a hajdani ellenkultúra a régi rezsimek bukásával talaját vesztette, míg az új politikai elitek mindmáig kevéssé érdekeltek széles körű megismertetésében, értékké emelésében.


Minden hétfőn


Teljesen reménytelen, hogy másról írjunk, mint ami a fejünkben jár, vagy csak nem vagyunk elég profik, mindegy, amatőr magabiztossággal arról fogunk most írni, ami itt jár a fejünkben. Tudós barátaink fejében is nagyjából ugyanaz jár egyébként, mint a miénkben, mégis másról írnak közben.


Schein Gábornak igaz barátsággal


Száz alakban
jössz ilyenkor, új tündérem, te, régi:
fényköd leng, s tudom, mögűle te lépsz ki…
(Csak nem szabad egészen odanézni!)
Szabó Lőrinc:



A meghitt perc (A huszonhatodik év)

Petri György egyik meghatározó értelmezője, Radnóti Sándor egyik írásának összefoglaló részében egy Petri teljes művészetére vonatkoztatott mondatot fogalmaz meg: „Nemcsak a sajátélet mítoszai, nemcsak a modern civilizáció és világnézet mítoszai idegenek tőle, hanem minden mitikus világlátás és világmagyarázat.



Varró Dánielnek, a Maszat-hegyről, pontosabban a 2003-ban a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Túl a Maszat-hegyen című könyvéről


„Ha bennetek kíváncsiság van
Andris iránt még, gyerekek,
Írjatok neki levelet,
S kérdezzetek csak tőle bátran.
Ott él a Törpe utca 6-ba,
Ígérem, meg lesz tőle hatva.”






Én írok levelet Magának a Törpe utca 6-ba, bár szinte kizárt, hogy meg lesz tőle hatva, drága Andrisom. Mivel sok mindent megkedveltem Magában, kedves Andris, s mivel ha olykor kalandjai mégsem tűntek igazán kalandosnak, ezért nem Magát, hanem kiötlőjét illetnék a kíváncsi kérdések, így hadd szólítanám egyenest őt meg levelemmel, kérem, soraim adja a Költő Úrnak át.



Hoczopán urat nagy szerencse érte. A két, egyenként száz euróba kerülő asszony mellé kapott ajándékba egy kisfiút. A satnya maradékból, de majd megerősödik. Ruha, cipő nem járt vele, a februári fagyban meztelenül toporgott a kertek alatti mustrán a legényke, de kerül a kínaiból vagy a turkásból valami gönc. A Dácsiás Ember, aki a „béresnek", rabszolgának való román kölköket, lánykákat és újabban felnőtt embereket importálta a határ menti faluba, annyit közölt, a legény a távoli havasokból való, és románul ért.

Ért?, kérdezett vissza Hoczopán úr románul.



„A világmindenség fejlődése olyan tűzijátékhoz hasonlítható,
ami éppen véget ért: néhány szikra, hamu és füst maradt csak
utána. Kihűlt salakon állunk, látjuk, amint a Napok
elhalványulnak és megpróbáljuk visszaidézni a világ kezdetének
semmivé foszlott csillogását.”




(Georges Lemaitre belga kozmológus és pap, XX. sz.

Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének elnökével Bárány Tibor, Hardi János és Molnár Cecília Sarolta beszélget


Mostanában sok szó esik arról, hogy a felsőoktatás komoly válságban van. Például nemrégiben az ÉS hasábjain zajlott egy többé-kevésbé termékeny vita, amelyben több szerző azt állította, hogy egyebek közt azért van válságban a felsőoktatás, mert a középiskola problémái a diákokkal együtt szisztematikusan bekerülnek az egyetemre. Szerinted válságban van-e a középiskolai oktatás, s azon belül az irodalom- és nyelvtanoktatás?

Szerintem válságban van a magyartanítás, s nem csupán a középiskolai, hanem a teljes magyartanítás általában.



„A világrészek csöndesen
úsznak a hűvös vizeken
parapamm paramm papamm
úsznak a hűvös vizeken




Van krumplink és van kanalunk,
piszokban élünk s meghalunk
parapamm paramm papamm
piszokban élünk s meghalunk.




Mért görbül kicsikém a szád?”
József Attila:
Proletárdal

Anyám azt mondja mindig, vigyázzak magamra. Meg azt is mondja, hogy ne legyek olyan vad, olyan kiszámíthatatlan, olyan élnivágyó. És azt is mondja, hogy türelmes legyek. Hogy a türelem a legfontosabb erény.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon