Zombor Gábor

Nyomtatóbarát változat

Az N&n galéria kiállításai közül mostani számunkban a 2002. november 27. és december 15. között látható ARX PORTUGAL építésziroda Percurso/Útvonal című kiállításának megnyitószövegét olvashatják, melynek vernisszázsán az iroda alapító testvérpárja, Nuno és Jose Mateus építészek is jelen voltak. A kiállítást Zombor Gábor építész nyitotta meg.
A galéria minden érdeklődőt szeretettel vár az 1065 Hajós u. 39. szám alatt vagy az interneten a
www.nagybalint.hu weboldalon.

A Percurso/Útvonal című kiállítás katalógusában olvasható az alábbi részlet:

„José és Nuno Mateus egyedi, humorral átszőtt, állhatatos munkamódszerrel olyan épületeket hoznak létre, melyek alapvetően eltérnek a Siza képviselte építészeti irányzattól. Rendszerezettségük, a kivitelezéssel szemben támasztott igényességük, a szakmához való odaadó viszonyuk és az a vállalt, becsületes erőfeszítés, ahogyan helyet keresnek és találnak maguknak a mai portugál építészetben, olyan kultúra örököseinek sorába emeli őket, mely szenvedélyes kapcsolatban áll az építészettel és az építészet lehetőségeivel.”
(Manuel Graça Dias: A última década do século XX. In: Arquitectura Portuguesa Contemporânea 1991–2001)

1. séta – a mozdulat statikája

Murtal. Rosa-ház
. Mintha egy elhajított tárgy megállás előtti pillanata utolsó, lassú mozdulatainak fixációja lenne. Tereppel rokonított tömegstruktúra, leheletfinom mozdulatokkal, melyek megadták már magukat a természet fékező erejének. A formák tompa irányaikkal hozzákoptak az enyhe lejtőhöz.

A Tengerészeti Múzeum két időben elkülönülő réteg rajzolata. A vetületek közötti átmenet jól érzékelhető. Mellette haladva az ortogonális nézetek szögletessége helyett folyamatosan változó perspektívában teljesedik ki.

Romeirao.
Befogadó ház. Megfelelő mozdulatot keresve rejti magába a látvány maradandóságát, őrzi környezete formáját. Lopakodó módjára követi a domborulatot.

Vérellátó Központ, Porto
. Metszékében rendezett, tömegében nyújtózkodó, helykereső épület.

2. séta – a kettősség geometriája

Belépek a Ben Duell-apartman halljába. Érzem az enyhe szögben metsződő irányok hatását. A régi és új határaként született torzulás eredménye finom terelés, tessékelés. Az eltérő geometriák mentén új tér születik. Olyan tér, amely mintha mindig ott lapult volna két szög között egy finom mozdulatra várva, mely előhívja, életre kelti. Sehonnaisága magával hozza sajátos térmetszékeit, térzöngéit, melyek az enteriőr alapvető kötőelemeivé válnak.

Már a Melindes-háznál járok. A kerített ház feszes, geometrizált külseje befelé oldódó, öblösödő terekben folytatódik. Az örvény befelé húz. A keletkező mellékterek az otthon zegzugai. Megszelídített helyek.

És itt a „Reális Valóság”. Két tengely metszéke, mint az álom és az ébrenlét határa. A furcsa súrlódásból származó ide-oda tartozás kettős tereket teremt. A meghatározhatatlanság egységesít.

A Pereira-ház általánosít. A zárt és nyitott, a feszülő és öblösödő, a terülő és magasodó kifejtéséhez nincs szükség koordináták furfangos forgatására. Tisztán, egyértelműen összetett.

3. séta – a ház folyamata


A Tal Projecto Mérnöki Irodában úgy érzem, a tér levágott szelete a mienk. Végességében végtelenség lakozik. Ha mindez csak a tér részlete, milyen végtelen távlata lehet összességének. Szabadnak érzem magam.

Aroeirában bármerre megyek, azt látom, a ház folyamat. Változó tárgy. Nincs se kezdete, se vége. Állapotai vannak. Létezésének jele állandó változása. Ennek a változásnak alapja az organikus rend, melyben megszületni és létezni azonos kategóriák. Konstruktív rendje, változatlansága, tisztázottsága halálát okozná.

Szeretettel köszöntök mindenkit. Jó sétálgatást.

• Kultúra