Turai Tamás

Nyomtatóbarát változat

A közszolgálati és a kereskedelmi műsorszolgáltatók mellett „harmadik típusú rádiók”-nak becézett, nem nyereségérdekelt adók között sajátos helyzetben van a Tilos. Mint a szó szoros értelmében nulláról induló, politikai és gazdasági érdekcsoportoktól független, ugyanakkor hallgatottságát, pénzügyi támogatását és kulturális befolyását folyamatosan növelő és tudatosan menedzselő adó, kitűnően alkalmas arra, hogy példázza a nonprofit rádiózásban rejlő lehetőségeket. Úgy látszik azonban, hogy ezeknek a lehetőségeknek a kihasználásában a többi nonprofit adó nemigen tudja követni, miközben a rádió, mint vállalkozás, hatékonysága szempontjából több tekintetben a kis vételkörzetű kereskedelmi adókkal vetekszik. Ennek a több szempontból is megkülönböztetett helyzetnek egyik oka a rádió előtörténetével függ össze, a kalózidőkkel, amikor a Tilos szellemi alapértékeként deklarált műsorkészítői szabadság a törvényen kívüli állapot által kikényszerített „intézményesült” szabadsággal együtt mintegy rákényszerítette a rádiót, hogy szervezetét és működésmódját a fennálló politikai, gazdasági, szakmai befolyástól, sőt, a tisztázatlan jogi szabályozástól is függetlenedve alakítsa ki.

Innen eredeztethető a Tilos működésének több olyan sajátossága, amely 1995 után, a törvényes keretek között is jól kihasználható lehetőségeket biztosított a rádió számára, és a politikai befolyás médiatörvénybe épített formáinak az ismeretében vélhetőleg fog még biztosítani a számára a jövőben is. „A médiatörvény esetében az ördög nem a részletekben rejlik, és csak abban bízhatunk, hogy mivel a törvény minden hibája ellenére lehetővé tette a valódi médiapiac kialakulását, ez idővel kikényszerítheti a törvény racionális módosítását, illetve a médiatestületek józanabb és mértéktartóbb működését.” (Molnár Péter: Telefonüzenet kis kockás papíron, Beszélő, 1998. április, 20. o.)

Az 1991-ben egy jól felszerelt hátizsákkal, heti 12 óra adásidővel és alig egy tucat emberrel indult Tilos mára 128 emberrel dolgozó, napi 24 órás adásra kész, 75 ezres (!) lemezállományát havonta további ezerrel növelő rádió, a magyarországi nyilvánosság történetében példátlan média-sikersztori hőse. Az indulás óta soha egy percnyi reklámot nem sugárzó nonprofit adó, amelynek minden munkatársa ingyen dolgozik, éves viszonylatban több millió forinttal rendelkezik, és bevételei a hallgatottság ugrásszerű növekedésével párhuzamosan egyre nőnek. A hallgatók számáról ezzel együtt a Tilosnak sincsenek megbízható adatai. A kis vételkörzetű adók hallgatottsága országos mintán nem mérhető, és míg a kereskedelmi adóknak elemi érdekük, hogy mérjék a hallgatottságukat és minél magasabb értékeket mutassanak föl, addig a nonprofit adók hallgatottságáról csak becslések vannak forgalomban, holott a hallgatottságnak számukra is van jelentősége, hiszen a törvény szerint a nonprofit adóknak meg kell célozniuk bizonyos célcsoportokat, azonkívül a célzott műsorokra elnyerhető pályázati pénzek szempontjából sem mindegy, hogy ezeket a rétegeket milyen hatásfokkal képesek elérni. Tóth Szabolcs, a Tilos ügyvivője közvélemény-kutatóktól származó saját információja alapján jóval 100 ezer fölöttire taksálja a hallgatótábort, amelynek kimutatható létszámánál sokkal fontosabb az innen érkező tényleges anyagi támogatás. „A Marathonnak nevezett adománygyűjtő kampányból másfél millió forint jött be, az adó 1 százalékokból 1 411 000 forint. Ez elég sok, ha azt vesszük alapul, hogy a Titanic-fesztivál kapott 300 000-et az adóból, vagy a Katona József Színház 800 ezret. Ez tavalyi adat, az idén nagyságrendekkel többre számítunk. Az egy százalék és a Marathon a rádió teljes költségvetésének a felét teszi ki. Ezenkívül vannak a pályázatok. Szerencsések voltunk az elmúlt negyedévben, bejött egy nagy európai pályázat, 24 millió forintot kaptunk az Európa Parlamenttől „demokráciafejlesztés” címszó alatt. Demokráciafejlesztési projektünk arról szól, hogy csinálunk egy CD-ROM-ot, könyvet és ehhez kapcsolódó előadás-sorozatot, ami ingyenes segédanyag bárkinek, arról, hogyan lehet rádiót csinálni, a nulláról felépítve. Emberileg, jogilag, stúdió, technika, minden. Tehát a Tilos Rádió az Európa Parlament szerint a demokráciafejlesztés eszköze. Három év alatt utalják át ezt a 86 ezer ECU-t, ami kb. 24 millió forintot jelent; ehhez képest havi félmillió a költségvetésünk, vagyis évente hatmillió. És ez eddig is megvolt. Partikból, koncertekből.” Ehhez járulhat még hozzá – sikeres pályázat esetén az ORTT-vel megkötött szerződés alapján – a különböző koncessziós és egyéb díjakból felállított Műsorszolgálati Alap éves bevételének a nem nyereségérdekelt műsorszórók között szétosztandó egy százalékának a Tilosra eső része. Vagyis 15-20 milliárd forintos éves bevétellel számolva, mondjuk, 150 millió forint oszlik majd meg az érdek-képviseleti egyesületek taglétszámából következtethetően félszáznál kevesebb nonprofit műsorszóró között.

A Tilos tehát tud hét évre előre tervezni, sőt, a következő fél év bevételeiből a következő öt év működését is meg tudja finanszírozni. Számára a pályázat során inkább az jelentene hátrányt, ha a Budapesten fogható hat kereskedelmi frekvencia mellett a törvény szerint kiosztandó három nonprofit freki-t előre meghatározott profil szerint, mondjuk kisebbségi adó, egyházi adó, egyetemi adó stb. hirdetnék meg, vagyis még nem működő rádiók számára írnák ki a pályázatot. „Jelen pillanatban az egyetlen olyan nonprofit rádió vagyunk, amelynek jelentős hallgatottsága van, pénze van, tervei vannak. A pályázatok egymást erősítik, most már nehezebb minket visszautasítani. Adunk az Interneten 24 órában. A pályázat mellett ott lesznek mellékletként azok az írások, hogy Tokióban, San Franciscóban, Torontóban hallgatnak minket, meg az a csomó rádió, amellyel keresztadásokat csináltunk a Net-en keresztül, tehát mi kiadtuk a jelet, San Franciscóban sugározták, és ha ott bekapcsoltad a rádiót, akkor a Tilos jött. Nemcsak Magyarországról beszélünk mi, hanem külföldről is. De például eddig konkrétan négy olyan vidéki rádió fog pályázni, ami a Tilost akarja eljuttatni a helyi közönséghez, mert szerintük ez nem csak budapesti rádió, hanem országos érdekű. Ők egy az egyben Tilost akarnak nyomni. Aztán különböző üzleti kezdeményezéseink vannak. Most fogunk nyitni egy lemezboltot, pontosabban beszállunk egy lemezboltba, nem akarjuk, hogy a rádiónak tulajdona legyen. Most akarunk egy könyvkiadót csinálni, de ezek a külső vállalkozások olyan módon működnek, hogy gazdaságilag nem, csak jogilag erősítik a rádiót. Tehát biztonságossá teszik, de közmegegyezés szerint azt a pénzt, ami az ilyen helyeken befolyik, arra fordítjuk, hogy az adott hely nagyon jó legyen, illetve hogy azok az emberek, akik dolgoznak benne, fizetést kapjanak. Vagyis a rádióműsor készítésért senki nem kap pénzt, és ki van mondva az alapszabályunkban, hogy a rádió működése meg is szűnik, hogyha valaki pénzt vesz föl ilyesmiért. Akármennyi pénzünk lesz, mindig mindenki ingyen fog dolgozni, mert ez biztosítja a színvonalat. Viszont a rádió körül ezekkel az ügyletekkel a lehető legtöbb embernek adunk munkát. Itt csak olyanok dolgoznak, akik rádiót is csinálnak. Ezek az emberek éveken át ingyen dolgoztak a Tilosnak. Nemcsak műsoridőben, hanem bármikor. Ezt nem szabad elfelejteni.” A Tilos mint kultusztárgy valójában kulturális presztízzsel honorálja a munkatársait, ami piaci konvertálhatóságát tekintve ugyanolyan ösztönző lehet, mint a pénz, ugyanúgy érdekek kapcsolódhatnak hozzá, és ugyanúgy függetlenségi vagy hatalmi dilemmák forrása lehet.

A rádió működésének hét éve alatt kialakult szervezeti formák jelentősége valószínűleg eltörpül az organikus önszabályozás íratlan processzusai mellett. [A rádió tulajdonosa a Tilos Kulturális Alapítvány, kuratóriuma jelenleg azonos a rádió kétfős ügyvivői testületével (ÜTI) és a háromfős ellenőrző testülettel (ET), mindkettőt ellenőrzi és választja az összes műsorkészítőt magában foglaló közgyűlés.] A szabad rádiózás ügyét nagy hatékonysággal képviselő szervezetnek a jövőben a nonprofit tevékenységből származó profitot és ennek paradoxonját is kezelnie kell, a nagyobb lehetőségek az arculatváltás irányába hatnak. Kérdés, hogy megőrizhető-e az eddigi „voluntary” jelleg, vagy profizmus és piac által bedarálván kiüresedik és felszámolja önmagát, és lehet az is, kérdés, hogy baj-e, ha így lesz. Az eddigi történet (akárcsak más összefüggésben a Magyar Narancsé) arra utal, hogy az erős énkép egyszerre lehet ellenálló és alkalmazkodóképes. Akár így, akár úgy, a Tilos a jövőben minden bizonnyal még inkább meghatározó kulturális tényező lesz a médiapiacon, önmagán túlmutató jelentőséggel.

• Kultúra