Skip to main content

Beszélő folyóirat, 6. szám, Évfolyam 3, Szám 6

Nádasdy Ádám: A tanítvány a mesternőhöz

Kis János: Szabad demokraták felelőssége

Mihancsik Zsófia: Régens, gáláns, elefáns

Nádasdy Ádám költő-nyelvész-tanárral Mihancsik Zsófia beszélget

Babarczy Eszter: Amerikázás, álmodozás, egyetem

Niedermüller Péter: „A múlt az új rend ködében”

Horányi Özséb: Álommunka?

Iványi Gábor: 1975

: Kronológia – 1975

Szergej Szirotkin: A Helsinki folyamat

Szergej Adamovics Kovaljov: A Krónika krónikája

(Részlet az Emlékezésből)

: „Mi az én fejem? Tanácsháza?”

Schauschitz Attila: A Rote Armee Fraktion és a stammheimi per

Kovácsy Tibor: Egy diktatúra lassú halála

Bodor Pál: Szállás és megszállás

Részletek egy befejezhetetlen emlékezésből

Litván György: Az illúziótlan hit receptje

A Károlyi-centenárium

Tyekvicska Árpád: „Hibázott is, mert dolgozott!”

Varga Balázs: Egyszerű történetek

1975 filmjei

: Az 1975-ben bemutatott magyar filmek

Nánay István: Kaposvár Varsóban

Bán Zoltán András: 1975, Te mozgó!

Csiki László: Az év(ek) regénye

(Szilágyi István: Kő hull apadó kútba)

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

: IM-Slágertükör

Barna Erika: A „flexibilitás” gumicsontja

: Révész T. Mihály előadása a Helyi Televíziók Egyesületének veszprémi fórumán

Dániel Ferenc: Az élet mint képesemény

Barna Erika: A kalóz, a rókatenyésztő és a teve

Turai Tamás: Adni jobb, mint kapni

: Fogyókúrázó dinoszaurusz

Vita a televízióról

: Rakovszky Zsuzsa Egyirányú utca című verseskötetéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor

Körösényi András: Mi fán terem a kritikai értelmiségi?

Válasz Bruszt László és Vásárhelyi Mária vitacikkére

Bruszt László: Egy szellemdús vita befejezése

Bozóki András: Az antipolitikus politikus

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon