Vissza a főcikkhez →

1975. december 10. (második tárgyalási nap)

Az ülés elején Kovaljov beadványt intéz a bírósághoz.

1. Adjanak lehetőséget arra, hogy használja a Büntető Törvénykönyvet.

2. Az ülésterembe csak közvetlenül a tárgyalás megkezdése előtt szállítsák, mivel az a rekesz, amiben tartják, mindössze 9 légköbméteres, s az egyetlen szellőzőnyílás rajta a kulcslyuk.

3. A tanúkat a tárgyalt híranyagok témája szerinti rendben szólítsák, tehát például egy csoportban a Gulág-ügyben beidézett összes tanút.

4. Tegnap nem emelt szót amiatt, hogy a bíróság nem vizsgálta az eljárás nyilvánossága ügyében benyújtott beadványát. Nem találja-e úgy a bíróság, hogy a szovjet bíráskodás nyilvánosságát szisztematikusan megsértik?

5. Mivel a tárgyalás nyilvános, engedjék be barátait és ismerőseit.

Ügyész: Nem tudom, miért ne használhatná a büntető törvénykönyvet? Az előzetes nyomozás során is volt erre lehetősége, nem tudom, most miért nincs.

A tanúk beszólításának sorrendje az őrszakasz vezetőjének döntésétől függ. Ennek különben nincs jelentősége, és mivel ez a kérdés tegnap már napirenden volt, s akkor Kovaljov nem emelt kifogást, most nincs értelme rá visszatérni.

A vádirat az elítéltnek át lett adva, s ha a bíróság úgy találja, hogy nem teljes, visszautalja további nyomozásra.

A tárgyalóterembe való beengedés a bírósági gondnok hatáskörébe tartozik.

Bíró: Ígéretet tesz a Btk. biztosítására, s intézkedést ígér, hogy a vádlottat később szállítják az ülésterembe.

A tanúkihallgatás rendje az előző tárgyalási napon megoldást nyert, megtagadja e kérdés mérlegelését. A vád pontosítását szükségtelennek minősíti. A tárgyalás nyilvános, de a teremben nincs több hely.

A tanúk kihallgatása

(...)

2. tanú: Polkin, B. V. Kirov megye központi pszichiátriai kórházának orvosa.

Az elítéltet nem ismeri, az ügyről semmilyen információja nincs.

Bíró: Mit tud Hancisz nevű beteg gyógykezeléséről?*

Polkin: 1973. március 20-tól május 16-ig tartózkodott kórházunkban, diagnózisa: hisztérikus reakciókkal kísért pszichopátia. Gyógyulás után elbocsátva. Kórházunkba a szabadságvesztés helyszínén történt megbetegedése után nyert felvételt.

Bíró: Előfordulhatott-e, hogy azért került kórházba, mert a fegyőrök bántalmazták és a lába megbénult?

Polkin: Nem, pszichopata volt.

Bíró: A Hronyika tyekusih dnyej 32. számának 48. oldalán az szerepel, hogy Hancisz nem tudta kinyújtani elgémberedett lábát, miután vizes törülközővel hosszú ideig össze volt kötve, majd pedig, miután erőszakkal ki akarták egyenesíteni, úgy gondolván, hogy csak szimulál, elszakították az ínszalagot.

Polkin: A földön fetrengett, azt állította, hogy nem bír lábra állni. Egy hónappal később már rendesen járt, a bizottság munkaképesnek nyilvánította, ő viszont elbocsátásakor továbbra is azt állította, hogy továbbra is fáj a lába, és nem fog dolgozni.

Ügyész: Azt mondja, a földön fetrengett, amikor beszállították a kórházba. Hogyan szállították be?

Polkin: Hordágyon hozták az osztályra.

Ügyész: Tehát mindvégig a hordágyon tartózkodott?

Polkin: Igen.

Ügyész: A gyógykezelés alatt tett olyan kijelentést, hogy bántalmazták a fogvatartás helyszínén?

Polkin: Nem, de nem is kérdeztem tőle. Eleinte ugyan, egy alkalommal panaszkodott az ápolókra, de ezt kivizsgáltuk.

Kovaljov: A hisztérikus reakció nem fakadhatott a rossz bánásmódból?

Polkin: Lehetséges.

Kovaljov: Ön volt egyedül a kezelőorvosa? Egyedül készítette el az anamnézist?

Polkin: Igen.

Kovaljov: Jól értettem-e, hogy nem emlékszik, tett-e kijelentést Hancisz a bántalmazásáról?

Polkin: Igen.

Kovaljov: Akkor hogy kerülhetett bele ez az anamnézisbe, amit egyedül ön készített? Idézet: „Közölte, hogy 1972-ben betegedett meg, miután ütlegelték”, azután nem tudott járni, megígérte, hogy minden előírást betart, csak azt kérte, ne injekciózzák tovább.

Polkin: Kirovi orvosok vizsgálták, még mielőtt az osztályomra került, akik II. kategóriájú rokkantnak nyilvánították.

Bíró: Milyen okból nyilvánították rokkantnak Hanciszt?

Polkin: Hisztérikus paraparez (?) miatt.

3. tanú: Kaftanyjuk I. P. Kirov város Belügyi Hivatalának főellenőre

Kaftanyjuk: Kovaljovot nem ismerem, Hanciszt viszont nagyon is jól. Tudom róla, hogy bűnöző, mert nálunk volt előzetes letartóztatásban, azért tartóztattuk le, mert huligánkodott a követség mellett. Undorító egy alak, képes mindenre. Először csak színlel, tetteti magát, úgy csinál, mintha fájna a lába, nem vesz részt a sétán, este viszont, amikor mindenki alszik, már tud járni, tornagyakorlatokat csinál. Jelentést írtam az elöljáróimnak, akik kihívták az orvost, aki egészségesnek minősítette Hanciszt.

Bíró: A Hronyika tyekuscsih dnyej 32. számának 47. oldalán az áll, hogy a második nyomozás idején a kirovi börtönben Hanciszt magánzárkában tartották, hat fegyőr bántalmazta, aminek következtében megsérült a koponyája és részlegesen megbénult a lába.

Kaftanyjuk: Ugyan, dehogy, fönt volt a második emelettel, dehogy volt egyedül, még harminchat elítélt volt vele egy cellában, azok kényszerítették, hogy menjen le a sétára.

Kovaljov: Jól értettem-e, hogy Hanciszt már akkor is ismerte, amikor letartóztatták a követség mellett randalírozás miatt? Mikor történt ez?

Kaftanyjuk: Mit gondol, minden belefér a koponyámba? Egy könyv se lenne elég, hogy mindenféle Hanciszokat számon tartsak (taps a teremben). '72-ben, vagy '73 elején ismerhettem meg.

Kovaljov: Akkor nem tett panaszt bántalmazás miatt?

Kaftanyjuk: Nálunk a Szovjetunióban szigorú humanizmus és törvényesség van.

Kovaljov: Tud-e arról, hogy Hancisz panaszát Juszupov miniszter vizsgálta ki?

Kaftanyjuk: Nem tudok róla.

Kovaljov: Magánzárkában tartották-e, amikor megismerte?

Kaftanyjuk: Orvosi elkülönítőben tartották, a lába miatt, de összekente az ablakot a saját szarával, és akkor muszáj volt beraknunk tíz napra fogdába.

Kovaljov: Magánzárkában nem volt?

Kaftanyjuk: Nem.

Kovaljov: Kérem, olvassák fel a megfelelő részt Hancisz vizsgálati anyagának jegyzőkönyvéből.

Bíró (idéz): Hancisz utal arra, hogy fogvatartásának idején bántalmazták és rokkanttá vált, 7 alkalommal ült fogdában, 1 alkalommal magánzárkába került.

Kovaljov: Ön azt vallja, hogy 1 alkalommal tették fogdába, magánzárkában viszont nem volt. Hogy értsem ezt?

Kaftanyjuk: A kirovi börtönben nincs is magánzárka, 7 fogdát meg fizikailag nem bírna ki senki!

Kovaljov: Emlékszik olyan esetre, amikor Hancisz dühöngést tanúsított?

Kaftanyuk: Hát, ide hallgass, mit képzelsz? Mi az én fejem? Tanácsháza? Nem. Nem emlékszem.

(A Kovaljov-ügy. Gyelo Kovaljova. Hronika Press, New York, 1976. 7–10. o.)

* Jankel Lejbovics Hanciszt 1970 nyarán tartóztatták le Moszkvában, a holland követség mellett, 1970. augusztus 17-én ítélték el két és fél év szigorított lágerbüntetésre, 1971. április 18-án feltételesen szabadlábra helyezték, büntetését később le kellett töltenie, 1974. március 6-án szabadult, akkor engedélyezték kivándorlását Izraelbe. Vö. HTD, 28., 32. – a kiadó jegyzete.

• Beszélő évek – 1975