Nyomtatóbarát változat
Révész T. Mihály előadása a Helyi Televíziók Egyesületének veszprémi fórumán
Barátaim, az igazság órája közeledik. Az igazság az, hogy amikor csak találkoztunk, én mindig mellébeszéltem. Nem tudom, megfigyelték-e, persze huszonöt év egyetemi katedra után ez nekem nem teljesítmény, hogy gyönyörű mondataim voltak a partnerségről, az önök fontosságáról, a mi fontosságunkról, és arról, hogy jogbiztonságra törekszünk, az önök biztonságára törekszünk, egy szóval sem mondtuk azt, hogy közbiztonság nincs. Azt mondtuk, ellenkezőleg, hogy biztonságban vannak, és azt is ígértük időről időre, hogy az igazság órája nagyon hamar elérkezik.
Az ORTT elnökének szívélyes és őszinte köszöntőjében oly nagy hangsúlyt kapott új jelszónak, a „flexibilitásnak” a hangoztatását, ami egyúttal a testületnek a pályázókhoz fűződő kommunikációs viszonyában beállt fordulatot is hivatott volt jelezni, úgy tűnik, az érintettek a vártnál nagyobb kételkedéssel fogadták. A helyi rádiók és televíziók a pályázati tervezet követelményrendszerét megismerve attól tartanak, hogy a testület, kinyilvánított szándékával ellentétben, nem egyenrangú szerződő partnerekként kezeli őket. Szerintük az ORTT a médiatörvény egyetlen pontját sem értelmezte a műsorszolgáltatók javára. Bármennyire óvatos és udvariaskodó is helyenként az érintettek véleménye, a helyi rádiók és televíziók országos egyesületeinek egységes álláspontjuk van a tekintetben, hogy az ORTT-nek „nem volt módjában” megismerni az őket jellemző problémákat, és jobb híján ezzel indokolják a pályázat számos pontjának számukra kedvezőtlen vagy egyenesen tarthatatlan feltételeit. Ami persze, ha igaz is, nem jelenthet felmentést a testület számára, még akkor sem, ha a médiatörvény késedelme is ludas abban, hogy végül ennyire sürgetővé vált a helyi frekvenciák kiosztása. Az ORTT, mint a médiatörvényben leírtak végrehajtásáért felelős testület, pályázati kiírásával és az ezt követő szerződésekkel 7, illetve 10 évre határozhatja meg a helyi rádiók és televíziók sorsát.
Nézzük, melyek a pályázati tervezetben , a kiíró „tájékozatlanságából” adódó, legvitatottabb pontok. A helyi rádiók és televíziók indokoltnak érezték volna egy az országos médiumokhoz, illetve egymáshoz képest is jóval differenciáltabb feltételrendszer kidolgozását. Mivel a helyi médiumokat helyi közösségek hívták életre saját kommunikációjuk megvalósítására, képviselőik szerint nem mérhetők az országos médiumokéhoz hasonló mértékkel. Másfelől a tervezet közösen kezeli a rádiókat és a televíziókat, holott jogi és szakmai szempontok is megkívánnák a külön pályáztatást. A helyi televíziók döntő része önkormányzati tulajdon, míg a rádiók 95 százaléka magánkézben van, de pusztán az eltérő funkciókból is nemegyszer szakmai érdekellentétek adódnak. A különbségeket nem lehet pusztán a – rádióknál 7, televízióknál 10 évre szóló – stúdióengedélyek időtartamával, illetve a televíziós embléma és a rádiós szignál megkülönböztetésével érzékeltetni, ahogy ezt a tervezet teszi.
A pályázni kívánók körében némi riadalmat keltett az üzleti terv készítésére vonatkozó feltétel. A testület részletes kimutatást kér arról, hogy megvannak-e a pályázó maga választotta működésmódjához szükséges üzleti, pénzügyi és finanszírozási feltételek. A leírásnak tartalmaznia kell például a stratégiai és üzletpolitikai megfontolásokat, a tervezett mérlegeket, a forgóeszközökre és rövid lejáratú kötelezettségekre vonatkozó feltételeket, a hitellehetőségeket, a cash-flow terveket, valamint egy Magyarországon bejegyzett könyvvizsgáló jelentését az elkészített számítások igazolására. Érdekes módon a testület ugyanazzal indokolja a feltétel fontosságát, amivel a pályázók a végrehajtás lehetetlenségét, vagyis hogy a jelenlegi helyzetben 7, illetve 10 évre kellene előre tervezniük a médiumoknak. Az ORTT a legkörültekintőbben, legmeggyőzőbben tervező televíziókat és rádiókat akarja előnyhöz juttatni, s ehhez reális becsléseket, szolid vállalkozásokhoz illő üzleti tervet vár az ismert magyarországi piaci viszonyok között. A szándék elfogadható lenne, csakhogy a pályázók pontosan az örökösen változó piaci feltételekre hivatkozva érzik blöffnek a feladatot, értelmezésük szerint az kerül majd nyerő pozícióba az elbíráláskor, aki ügyesebben tud hazudni. Az évente változó adózási, társadalombiztosítási, számviteli és egyéb pénzügyi szabályok között a pályázók nem tudnak felelősséggel tervezni. Igaz, hogy a maximálisan elérhető 102 pontból az üzleti tervért csak 2 pont jár, ám ha a terv kimarad a pályázatból, vagy valamilyen hiányossága miatt nem felel meg, a jelölt formai hiba okán kieshet a versenyből. Az ORTT szerint ugyanakkor a mai Magyarországon gyakorlatilag minden vállalkozás rizikót kell hogy vállaljon hasonló okok miatt, miért kellene tehát éppen a helyi rádiókat és televíziókat mentesíteni ezen felelősség alól. Az mindenesetre tény, hogy maga a testület nem siet könnyíteni a pályázók helyzetén, például bármiféle garanciával.
Hogyan tervezzék a helyi médiumok működési körülményeiket, amikor ennek tágabb környezete éppen a szerződéskötésekkel jön majd létre, válik átláthatóvá és kiszámíthatóvá? A pályázó egyelőre azt sem tudhatja, hogy saját vételkörzetében hány konkurenssel számolhat, hiszen a beadott pályázatok csak az elbírálás után válnak nyilvánossá. A helyi rádiók 70 százaléka jelenleg osztott frekvencián működik, két-három osztozkodó rádió esetén pedig a reklámbevétel meglehetősen nehezen kalkulálható forrást jelent: ez is olyan kérdés, amelyben a megkötött szerződések teremtenek majd tiszta helyzetet, amelyben tehát ezek ismerete nélkül tervezni sem lehet. A helyi rádiók zöme ráadásul nehéz anyagi körülményei miatt méltánytalannak érzi, hogy e tekintetben ugyanolyan feltételeknek kell megfelelnie, mint az országos médiumoknak, amelyek nemzetközi könyvvizsgáló cégeket alkalmazhatnak, míg ők a legjobb esetben egy-két könyvelőt foglalkoztatnak, részmunkaidőben. A pénzügyi előírásokhoz szükséges szakértői tiszteletdíj fedezése nem egy televízió számára is gondot jelent.
A műsortervre vonatkozó pályázati feltételek szintén kétségeket ébresztenek a pályázni kívánókban, és teljes a konszenzus közöttük abban a kérdésben, hogy a műsortervre vonatkozó feltételrendszer a minimális szakmai ismereteket is mellőzi. A helyi televízióknak és rádióknak alapfunkciójukból adódóan mindenkor rugalmas struktúra kialakítására kell törekedniük, ám ezt nagyban megnehezíti, hogy a pályázónak előre bejelentett, részletes műsortervhez kell tartania magát, és minden változtatás külön bejelentési kötelezettséggel jár. A dolog jelentőségét mutatja, hogy a műsortervre a pályázatban 30 pont adható. A helyi rádiók számára – a televíziókkal ellentétben – épp a közszolgálatiság kategóriájába tartozó, tehát a hír és magazin jellegű műsorok előállítási költsége a legmagasabb, márpedig az ő esetükben is a helyi közélettel foglalkozó, segítő műsorszámok heti műsoridőben képviselt aránya alapján alakulnak a kapható pontszámok. Az itt elérhető 20 ponthoz 24 órás adásidő esetén mintegy 9 és fél óra közszolgálati műsor szükséges, vagyis több, mintha valaki a mikrofon előtt fölolvasná a helyi napilapot. Persze nem minden pályázónak kell okvetlenül a maximális pontszámmal járó 30-40 százaléknyi közszolgálati műsort vállalnia, de sokuknak a minimálisan vállalható 20 százalék is túl magas lesz. (Ez 24 órára lebontva kb. napi 5 órát jelentene.) Hogy miért éppen ezek a számok, értékek kerültek bele a pályázati felhívás tervezetébe, az a helyi rádiók számára egyelőre titok, és szakmailag mindenképpen megkérdőjelezhető. A televíziósok szintén értetlenek a „laboratóriumi elképzelések”-kel szemben, hiszen „a műsorterv összeállításához a megfelelő gyakorlati és irodalmi tapasztalat bárki számára elérhető lenne”, írja dr. Ballai Éva, a Helyi Televíziók Országos Egyesületének médiatanácsosa az ORTT-hez intézett levelében.
Sem a helyi tévék, sem a helyi rádiók előtt nem tisztázott az sem, hogy az úgynevezett „közműsor-szolgáltatói” minősítés milyen feltételekkel szerezhető meg, s bár az ORTT vonatkozó állásfoglalása lehetővé teszi, hogy már a szerződéskötéskor elnyerhető legyen, a részletekről a tervezet nem nyilatkozik.
A műsortervben kért nézettségi-hallgatottsági adatok tekintetében a szegényebb médiumok további hátrányt szenvedhetnek; az ORTT egyébként a pályázóktól kért adatok védelmében, csakúgy, mint az üzleti terv esetében is, szóban nagyobb rugalmasságot és több garanciát ígért, mint amennyit a tervezet mutat.
Összességében mind a helyi televíziók, mind a helyi rádiók úgy vélik, hogy a pályázati tervezetben nincsenek meg egy későbbi, a számukra is megnyugtató műsorszolgáltatási szerződés alapjai. A helyi televíziók képviselői egyenesen tudatos „ellehetetlenítésre törekvést” tulajdonítanak a testületnek, bár ennek feltételezett okai nem világosak. A helyi rádiók képviselői ennél óvatosabban fogalmaznak, az általuk kezdeményezett beszélgetések során az ORTT az utóbbi időben mintha nagyobb nyitottságot mutatna, például az óvadékrendszer alkalmazásának kérdésében. A pályázók és az ORTT közötti párbeszéd nehézkességét ők elsősorban az ORTT erősen pénzfüggő működésmódjára vezetik vissza. Erre utal a szerződés betartásának biztosítékául szolgáló szigorú mellékkötelezettségek hosszú sora, valamint a szerződésszegés jogkövetkezményeinek kialakítása, vagyis az, hogy a testület a kiszabott szankciók révén saját bevételhez jut.
Az ORTT a rendelkezésére álló anyagi eszközök tekintetében egyébként más, hasonló európai szervezetekkel összehasonlítva kivételesen erősnek számít. Mindazonáltal az a tény, hogy az ORTT működéséhez szükséges anyagi forrásokat részben a helyi médiák biztosítják, nemcsak arra alkalmas, hogy megkérdőjelezze a testületnek a pályázókhoz fűződő elfogulatlan viszonyát, hanem arra is, hogy egymásrautaltságukat hangsúlyozza, és ráirányítsa a figyelmet az együttműködés szükségszerű kölcsönösségére. Ezzel kapcsolatban a helyi rádiók részéről Márton Dávid országos egyesületi elnök nemzetközi modellt keresve annyit mondott, hogy norma ugyan nincs, de a helyi médiumok és a „helyi ORTT-k” viszonyának alakulásában a franciaországihoz hasonló folyamat lejátszódása sem kizárható. Ott az első médiatörvény születése óta több „ORTT-szerű” testület váltotta egymást, míg a mostani, legalábbis tartósnak mondható berendezkedés kialakult.
Friss hozzászólások
6 év 12 hét
8 év 38 hét
8 év 41 hét
8 év 41 hét
8 év 43 hét
8 év 43 hét
8 év 43 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét