Skip to main content

Barna Erika

Barna Erika: A kalóz, a rókatenyésztő és a teve


– Ha nem lennék itt, most is szólna a rádió?

– Valószínűleg. Általában két-három dologra erőfeszítés nélkül tudok figyelni. Hallgatnom szabad a rádiót munka közben is, csak telefonálnom nem, azt megtiltották. Egyetértek egyébként a főnökömmel, az embereket joggal irritálhatja, hogy miközben valaki, mondjuk a munkahelyén vért izzad, én lazán telefonálgatok és beszélgetek munkaidőben.

– Munkahelyi kellemetlenségektől tartottál már akkor is, mikor ezt a fedőnevet kitaláltad?




Barna Erika: A „flexibilitás” gumicsontja


Az ORTT elnökének szívélyes és őszinte köszöntőjében oly nagy hangsúlyt kapott új jelszónak, a „flexibilitásnak” a hangoztatását, ami egyúttal a testületnek a pályázókhoz fűződő kommunikációs viszonyában beállt fordulatot is hivatott volt jelezni, úgy tűnik, az érintettek a vártnál nagyobb kételkedéssel fogadták. A helyi rádiók és televíziók a pályázati tervezet követelményrendszerét megismerve attól tartanak, hogy a testület, kinyilvánított szándékával ellentétben, nem egyenrangú szerződő partnerekként kezeli őket.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon