1960-ban született, Bácsalmáson. Egyike azon kevés fotóművészünknek, aki tanulmányai során mindvégig fotós szakképzést kapott. Középiskolai tanulmányait 1975–79 között a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotó szakán végezte. Ezután segédoperatőr volt a tévénél, betanított munkás a Szikra Lapnyomdánál, kiállításépítő-berendező a Műcsarnoknál.
1988-ban felvételt nyert a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó és alkalmazott grafika szakára. 1992-es diplomamunkája után a főiskola Mesterképző Intézetének hallgatója lett, ahol 1994-ben kapta meg vizuális kommunikációs tervezői mesterdiplomáját. 1994-től szabadfoglalkozású fotográfusként dolgozik. 1998-tól a Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció tanszékén tanít, a fotó szakon; egyetemi adjunktus.
1985 óta szerepel kiállításokon. 1988-ban a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, majd az Egyesült Képek Egyesület tagja. 1994 óta kapcsolatban áll a Bolt Galériával. Képei megtalálhatók a www.fotografus.hu weboldalon.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 13 hét
8 év 38 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 47 hét