Skip to main content

Beszélő folyóirat, 12. szám, Évfolyam 7, Szám 10

Karafiáth Orsolya: Jegyzetlen nap a könyvtárszobában

Révész Sándor:

: Kronológia

Csáki Judit: „Meseszerű, de tudom, hogyan kell csinálni”

Jordán Tamással Csáki Judit beszélget

Váradi Monika Mária: „A rendszer működőképes, de…”

A kisebbségi önkormányzatok működési és együttműködési modelljei

Bombera Krisztina: Mitől szabad a város?

Eörsi László: Mansfeld Péter

A valóság és a mítosz

Kende Tamás: A szükségszerűség felismerése

Kísérlet a párttörténet újraírására: a szovjet eset

Rádai Eszter: A gordiuszi csomó

Körkédés a romakérdésről

Fenyő D. György: Petri György napja

Korszerűtlen Petri-elemzések

Bazsányi Sándor: Ürügy és nem maga az ügy

Egy 60 évesen is szemérmes szépíró „szemérmetlen” mondatai

Balla D. Károly: Valóságpróza és látszatvalóság

Tandori Dezső: Szervezetszerűségeim

Szilágyi Sándor: Nesze neked, Photoshop!

: Drégely Imre

Zombor Gábor: Képzelt séták portugál házakban

:

: José Mateus (39)

: Nuno Mateus (41)

Karafiáth Orsolya: Ettől legalább boldog

: Nyílt levél

dr. Szili Katalinhoz, az Országgyűlés elnökéhez és dr. Lamperth Mónika belügyminiszterhez

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon