Skip to main content

Jegyzetlen nap a könyvtárszobában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1. (Szabadpolc)
Újságokból csak friss évjáratok -
ezer hír, mindenféle nagyvilágból.
És már az első cikknél ráakad.
Esszé vagy közlemény – lehetne bárhol...

Nicsak, ezek meg itt a képregények!
S hát persze itt is, itt is megtalálja...
Hello, Tibi – mondja és összerezdül
kispálca karja, vastag pálca lába.

2. (Belső állomány)
Idáig rejtély, miképp is juthatott.
Feloldott zárkód, eltűnt jelszavak.
Titokzatos, nem ismert albumok közt
vajon ki ez a változó alak?

Kit lel magától szétnyíló szótárban,
kit a selejtezett, kiszórt halomban?
Nem gondol arra, mért nem kell keresni.
Csodálatos tény, hogy mindenhol ott van.

3. (A Félhomály-blokk)
Középkori, sötét életre nyílnak
leghátul mind a kódexoldalak.
A járvány-lyuggatott lapok közé
belép, s jó pár évszázadnyit halad.

Körötte sárgult tér, s a lég üres:
átírt idő telik, helyét kutatva.
A máig furcsa kétely: mégsem érhet.
Ha rajta múlna, végleg itt maradna.

































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon