Karafiáth Orsolya

Nyomtatóbarát változat

1. Kint

Mitől óvhat meg az udvariasság?
Most például egy levestál maradt
szokott helyén. Néha nem mentség
a hirtelen felindulás, nincs jogos harag.

A gondoskodás is csak addig esik jól,
míg nem várnak érte túl sokat.
Kedélyeskedések: mi szél hozott erre,
mit nyújthat még a jó öreg Csopak…

S ha már itt tartunk: ez érdekelne
engem is – bár kétlem, hogy a családi ebéd az,
ahol megszülethet a helyes válasz.

Rokonaidat még óvja az udvariasság.
Mosolyom elég, hogy kérdéseiket semlegesítse:
Gyerekek, jó lesz ez így, felmelegítve?!

2. Bent

Milyen könnyű a víz helyén repülni:
alattunk csak kövek, fagyott iszap.
A tó a parkot, utcát is jelenti –
biztos talaj, amit padlónk kiszab.
Teát főzünk, a gőz párája rebben
s a fáradtság olyan, mintha kint.
A százszor átsétált Csopak szemedben –
nem hittem, hogy szép még ilyenkor is.
A kertben pont hatévnyi tél havazgat
s a partot házunk fénye járja át.
Neked hagyom, csak így marad magamnak –
ebben már nem találsz iróniát.
Kézen fogsz, s én még most is szédülök.
Felfűtött, szűk szobánk a jég fölött.

• Vers