Skip to main content

Tél, Csopak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1. Kint

Mitől óvhat meg az udvariasság?
Most például egy levestál maradt
szokott helyén. Néha nem mentség
a hirtelen felindulás, nincs jogos harag.

A gondoskodás is csak addig esik jól,
míg nem várnak érte túl sokat.
Kedélyeskedések: mi szél hozott erre,
mit nyújthat még a jó öreg Csopak…

S ha már itt tartunk: ez érdekelne
engem is – bár kétlem, hogy a családi ebéd az,
ahol megszülethet a helyes válasz.

Rokonaidat még óvja az udvariasság.
Mosolyom elég, hogy kérdéseiket semlegesítse:
Gyerekek, jó lesz ez így, felmelegítve?!

2. Bent

Milyen könnyű a víz helyén repülni:
alattunk csak kövek, fagyott iszap.
A tó a parkot, utcát is jelenti –
biztos talaj, amit padlónk kiszab.
Teát főzünk, a gőz párája rebben
s a fáradtság olyan, mintha kint.
A százszor átsétált Csopak szemedben –
nem hittem, hogy szép még ilyenkor is.
A kertben pont hatévnyi tél havazgat
s a partot házunk fénye járja át.
Neked hagyom, csak így marad magamnak –
ebben már nem találsz iróniát.
Kézen fogsz, s én még most is szédülök.
Felfűtött, szűk szobánk a jég fölött.





































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon