Skip to main content

Collegium

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

                                   Ó, poétikus ifjúkor, ti százszám
                                   falt kínai menük és gyrosok!
                                   Kérődző lelki fogsorom közt már csak
                                   megboldogult emléketek roszog.

Az volt a poétikus ifjúkor?

Körtéri gány hamburger éjjel egykor,
és drámakörös próbákon a sör?
Fázós hajnalaink, mikor lepukkant
sashegyi albérleted teraszán
rágyújtottunk, szeretkezés utáni,
boldog ráérősséggel, szótlanul?
A kiscsoportos világmegváltások
a dohányzósarok három szakadt
huzatú fotelében kucorogva?
Az alagsori hátsó folyosó
kiszuperált matracán bonyolított
találkák? A kollektív fölmosás,
tapicskolva esővízben bokáig,
mert megint beázott a pinceklub?
A szezonális ki-beköltözések,
átvirrasztott vizsgaidőszakok,
az űzöttség?

                        Valóban ez hiányzik?

Volt az az éjféli kirándulás.
Vizsgaidőszak végén Sopron mellett,
egy kulcsosházban szálltunk meg, jeges
patakvízben mosdottunk reggelente,
és kályhaplatnin forraltuk a bort.
Este aztán nekivágtunk a hegynek,
az élen bányászlámpával haladt
a szakállas vegyész, mi meg – hét törpe –
követtük libasorban, lelkesen.
Népdalokat és obszcén indulókat
énekelve értünk a faluba,
s ott állt előttünk, gyér utcai fényben
maga a gyönyörű abszurditás,
az épület: lenn kocsma, felül templom.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon