Tavasz

Gerevich András

Nyomtatóbarát változat

A radiátort ki-be kapcsolgatom:
éjjel még néha fagy,
pedig a kertben már nyílnak a virágok,
sárgák és lilák, és nem ismerem a nevüket,
színesek, mint az eldobált csokipapírok,
hirdetések a telefonfülkében,
bevásárlóközpontban a kirakatok,
mint szombat este az Old Compton Streeten
az ölelkező férfiak között átvonuló Krisna menet,
mint a lámpán összemosódó
piros, sárga és zöld,
mikor a bárokból dübörög a zene,
a könyvesboltokból a csend.
Egyedül kávézom és egyre csak bámulom,
milyen végtelen alakot ölt a szépség
férfi szemekben, arcokban, testekben,
és a mellbimbódat szeretném csókolni,
a köldöködet, dús hajadba akarom túrni
az arcomat, nyelveden kóstolni a vacsora ízét,
pedig még azt sem tudom,
a nőket szereted-e, vagy engem.

• Vers