Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2004. május, Évfolyam 9, Szám 5

Gerevich András: Tavasz

Bán Zsófia: Ikarusz tündöklése

Mink András: „Kettővel is beérném”

Demszky Gábor főpolgármesterrel Mink András beszélgetett

Neményi László: Irak és a terrorizmus az amerikai politikában

Tóth Ákos: Fáziskésésben

Révész Sándor: A nevetséges fa meg a komor erdő

Hammer Ferenc: Osztályfényképezés

A szegénység tévés ábrázolása és a társadalmi igazságosság

Kun István: Pacuha ország

Bakó Dorottya: Trident mindenáron

A Krisztus-ábrázolás hagyománya és Mel Gibson Passiója

Mink András: „Ne legyünk senki helyett bátrak”

Kerekasztal-beszélgetés a Millenárison Hodosán Rózával, Kasza Lászlóval és Kemény Istvánnal a Szabad Európa Rádió és a magyar szamizdat kapcsolatáról

Eörsi László: Széna tér, 1956

Részletek a szerző készülő monográfiájából

Terestyéni Tamás: Fekete pont

A középiskolai történelem- és társadalomismeret-tankönyvek romákkal kapcsolatos tartalmai

Galántai Zoltán: Hányan vagyok?

Jéki László: Üstökösök nyomában

Kiss Judit Ágnes: Versek

Erdősi Anikó: „Most kezdjem újra az életem?”

Eperjesi Ágnes két kiállításáról

Papp András: A Suttogó

Tandori Dezső: „Éltem én itt?”

– Irány: Montaigne XXI –

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon