Skip to main content

Versek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A szorítás alakja (9)

Lehet hogy nem a nyak, de a hirtelen
dolga nélkül maradt kéz, ahogy ezt meg
azt még szeretne, csak lényegesen rejtettebb
utakon, kormozta össze utoljára a vállad.

Vonatúton egyik fogfájástól a másikig, olyan
természettel, amit végül is egyedül teherbe ejteni
lehet. Mennyire könnyen hívom magam most is
bárminek, amire masnit kötnek, üdvözlőlapot.

Bejön, és bögrét vesz elő, a párkányra már ketten
ülnek. Az egyik félig vizes hajjal, a másik jobb
lábát melléig húzva adja ki ugyanazt a hangot.
Kicsivel később leszáll, és hajszárítót keres.

Ezt is, hogyan mondjam másképp, hogy
nem egy póznát őrző kutya, de vonásaidban
tetszelgő szemmel én néztem a csalánteát.
Rosszabb nincs, kettőt még találhatsz.

A szorítás alakja (10)

Amikor a kisváros némettanára elindult,
hogy, dacolva a téllel, a hókotró gépekkel,
végre újból lássa, akit látnia érdemes volt,
nem érzett izgalmat, inkább a hideg, morogta,

és lakatra zárta a fészert. A szomszéd pékségből
kifutott az eladó, és valamit széles gesztusokkal
mondani szeretett volna. Addigra már berúgta
a motort, mindegy, hátranézett, de nem sóhajtott.

Ahogy kiért a városból, még egyszer sorra vette,
mit nem szeretne: eső, havas eső, kézfogás,
vigyázz magadra. Könnyen lehet, jutott eszébe,
hogy én az evésben sem akarok a tökélyig jutni.

Az állat szívében zivatar utáni domboldal
és egy nehezen érthető következtetés van.
Felváltva beszélnek, de a másodpercnyi
szünet mindig szebb, mint ami előtte, utána.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon