Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2009. április, Évfolyam 14, Szám 4

Vers

Gerevich András: My ex

Kistotál

Teslár Ákos: Kelet népe

Beszélő-beszélgetés

Révész Sándor - Zolnay János: „Ami történt, az a gettó csinosítgatása”

Havas Gáborral Révész Sándor és Zolnay János beszélgetett

Folyamatos jelen

Révész Sándor: A pillanat és az igazság

Vendégkönyv

Vári György: Összefonódások III.

Magenheim doktor és Lukács elvtárs

Magyar László András: Van-e pokol?

Játéktér

Kis János: Egy fényképről

Kőszeg Ferinek szeretettel

Pál Attila: A rettenthetetlen katona

Befejezetlen múlt

Kende Tamás: „Sürgősen és kimerítően...”

A nyilasok és a szociáldemokraták egymás szemében

Messzelátó

Kultúra

Beck András: N. E., mint Neményi Erzsébet

II. rész

Neményi Erzsébet: A zsinór

Dragomán György: Szeánsz

Centauri: Vészfék

Szabó Marcell: Versek

Kiss Noémi: Geográfiai ficam

Zomborból Szabadkára – II. rész

Beszélő: Repertórium

A Beszélő 2008. évi számainak tartalma

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon