Skip to main content

My ex

Gerevich András

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Tegnap egy étteremben láttam,
de nem ismert fel, borotvált fejjel
rámnézett és tűnődve elfordult.
Tíz éve, amikor együtt éltünk,
folyton szemeztünk, szeretkeztünk,
az ágyban teltek a napok.
Örülök, hogy nem ismert fel.
Szétesett tekintetéből nem akartam
az eltelt évek puzzléjét kirakni:
drogok, férfiak, nők, gyógyszerek.
Arca, mint a régen trendi, elhordott ruha,
most lóg rajta az egykor drága holmi –
mennyi férfi akarta akkor felszedni,
és milyen büszke voltam rá.
Ahogy leül, a mozdulatában,
kivillanó sötét karjában még ott van
az a régi ölelés, ami nem hiányzik,
mert azóta is érzem a bőrömön,
amikor néha eszembe jut,
milyen fiatalok voltunk, és milyen boldogok.

Versillusztráció

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2009. április, Évfolyam 14, Szám 4


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon