Skip to main content

Utolsó előtti vers

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mintha unos-
untalan az Utolsó előtti verset írnám,
mintha minden szavam arra az egyre készülne,
mintha valami folyton feltartana,
mintha belecsörögne szakadatlan a telefon,
nyomnák a kapucsengőt,
küszöbön állt

volna éppen az Utolsó előtti vers.
Mintha belőlem maradnék el,
mintha lehagynám magam,
mintha a számom hívnám,
s foglaltat jelezni nem tudnék,
üzennék, mintha magammal beszélnék,
mintha magamban,
mintha idegen hangon mondhatnám:
téves kapcsolás.

Mintha magamnak csuklóból mennék,
mintha elébem vágna az eszem,
mintha rám lőnék, érteném a célzást.
Tessék befáradni,
mondanám mintha-magamnak,
közben folyton utamba állnék,
körülem lábatlankodnék,
képezném kifelé menet, befelé jövet
azon a bizonyos küszöbön
önnön torlaszom,

menésem lennék, vagy a jövésem maga,
véremben a mérsékelt,
nem szűnő forgalom.
Lennék a saját bökkenőm.

Mintha olybá tűnnék,
körözne fejvadász-magam,
élve vagy halva
szakasztott az apja,

mintha kiköpött másom
vihogna egy kikopott máson,
mintha tudnék kopírom lenni
a küszöbre sercintett ha-
mismáson.













































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon