Vass Tibor

Nyomtatóbarát változat

Mintha unos-
untalan az Utolsó előtti verset írnám,
mintha minden szavam arra az egyre készülne,
mintha valami folyton feltartana,
mintha belecsörögne szakadatlan a telefon,
nyomnák a kapucsengőt,
küszöbön állt

volna éppen az Utolsó előtti vers.
Mintha belőlem maradnék el,
mintha lehagynám magam,
mintha a számom hívnám,
s foglaltat jelezni nem tudnék,
üzennék, mintha magammal beszélnék,
mintha magamban,
mintha idegen hangon mondhatnám:
téves kapcsolás.

Mintha magamnak csuklóból mennék,
mintha elébem vágna az eszem,
mintha rám lőnék, érteném a célzást.
Tessék befáradni,
mondanám mintha-magamnak,
közben folyton utamba állnék,
körülem lábatlankodnék,
képezném kifelé menet, befelé jövet
azon a bizonyos küszöbön
önnön torlaszom,

menésem lennék, vagy a jövésem maga,
véremben a mérsékelt,
nem szűnő forgalom.
Lennék a saját bökkenőm.

Mintha olybá tűnnék,
körözne fejvadász-magam,
élve vagy halva
szakasztott az apja,

mintha kiköpött másom
vihogna egy kikopott máson,
mintha tudnék kopírom lenni
a küszöbre sercintett ha-
mismáson.

• Vers