Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2003. július–augusztus, Évfolyam 8, Szám 7

Vass Tibor: Utolsó előtti vers

Mink András: Csömörből vödörbe?

: Kronológia

Neményi László - Zádori Zsolt: „Mi tudjuk, hogy kik a választóink”

Gyurovszky Lászlóval, Szlovákia régiófejlesztési és építésügyi miniszterével Neményi László és Zádori Zsolt beszélget

Hack Péter: A korrupcióellenes politika kudarcairól

Zolnay János: Érces hattyúdal

A közoktatás reformjáról

Dénes Balázs: Az élvezet tiltása és a tiltás élvezete

Gerevich József: Az aszpirin-teszt

Sajó András: Internet-demokrácia?

Szentpéteri Nagy Richard: A preambulum Istene

Töredékek a közjogról

Liskó Ilona: Kudarcok a középfokú iskolákban

Dalos György: „Testvérszervek”

Az NDK és a Magyar Népköztársaság állambiztonsági szerveinek együttműködése – 1. rész

Kende Tamás: Mikor, melyiket? Mikor melyiket…

Adatok egy lehetséges életrajzhoz

Szalai Miklós: Szent Tamás az ugaron

Horváth Sándor arcképéhez

Sz. M. [Szalai Miklós]: [Horváth Sándor pályája]

Balázs Bálint - Bartal Csaba: „Panasznapra nincs szükség”

Kosáry Domokossal beszélget Balázs Bálint és Bartal Csaba

Mosonyi Aliz: A Beszélő Zsinegek Boltja

Ficsku Pál: Babakeringő

Részlet a készülő regényből

Galántai Zoltán: A bolygómérnökségig és tovább

Rádai Eszter: „Lementem egy félórára”

Krasznahorkai László íróval beszélget Rádai Eszter

Krasznahorkai László: Csak a csillagos ég

Részlet a regényből

Tandori Dezső: Akar-e ez a mennyi ember?

Emlékezés egy költészet napjára, meg alig egyebekre

Vass Tibor: Felmérő

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon