Skip to main content

Winterreise

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Navigációs kísérletek Kicsiny Balázs nyomán, I.

Velencére most sűrű hó terül,
a sikátorokban nincs járókelő:
           valami készül, s a háztetőkre ül
           az árnyéktalan, téli levegő.
A házban valaki sítalpat köt,
hosszú reverendába bújik a másik:
           egymás arcán keresnék a tükröt,
           de hátuk felé a másik háta ásít.

A hófúvás betör az ablakon,
de tél van a levesben, a kanálban:
           így élnek évek óta – ilyen vakon,
           fölöslegesen, s halálra váltan.
A feldúlt ágyba minden ránc befagyva.
Az utca, mint a matt üveg, ragyog.
           Mostanra minden út járhatatlan.
           Mégis házon kívül lennének boldogok.

Vívómaszkot húznak a sirályok ellen.
Az útirányválasztást elhalasztják:
           teljesen mindegy, csak el. El innen,
           amíg még adnak fényt az utcalámpák.
Annak nyomában, mi útra vált belőlük,
a városból még éppen kijutnak,
           aztán megállnak. Merev lesz a bőrük.
           A távolban sötét lesz egy ablak,

s csak a szél látja, zúgja körbe őket,
mint egy fehér zajt éneklő szirén:
           egymásnak háttal épp előredőlnek
           a Bacino di San Marco jegén.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon