Skip to main content

Kenyércédulák / Vasárnap

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Vigyázni kell, mert érett meggy ütődik a térdemnek,
hónaljammal egy egész csalánt gyökerestül kiszakítok,
egy megriadt madár a fülemet súrolva röppen át
egy másik fára, s ahogy hátraugrom,
rozsdás lábasba lépek.

Mert átdobálnak mindent, fazekat, lábast,
lyukas gumilabdát és más egyebet, hogy talán arra
itt még szükség lehet, s valóban, ha formája van,
volt valakié, megmaradt benne tegnapról, esetleg
még régebbről egy kis esővíz, ha abban tükröződik
az állott, barna fény, mert az itt a kertben senki másé,
akkor egy pillanatra meg lehet csodálni,
aztán úgyis elutazom.

De ha szövetből varrt, rongyokkal kitömött,
életnagyságú szamarat hajítanak át nagy ívben,
kapjam el, vigyem végig az utcán, mintegy megmutatva
neki mindent és őt is láthassák, találkozás tehát,
így mesterségesen, vagy valami gyenge üzenet
egy kézimunka-világból, miközben tudom,
magamból fordítok ki valamit, szürkét, puhát,
farka van, azt cipelem a vállamon, és a végén adjam tovább
valakinek, az más, akkor a menekülésből is menekülök,
száguldó cirkuszvonat tetején szaladok előre,
utánam a fehér bohóc kopott aktatáskával,
az egyházi adót akarja beszedni húsz évre visszamenőleg,
de tojásban is jó lesz. Sötétség, alagút.

Alig mozdulok, csak egy madzagon lebegő óratüskétől
akarok elhúzódni, a könyökömmel mégis felborítok
egy felbokrétázott hármasdarut.

































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon