Skip to main content

„A lélek balga fény...”

Tandori Dezső

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kis elégia Tóth Árpádnak


A lélek balga fényűzése fogytán
tojássá-kővé gyűrődnek papírok,
mintha a szón túl lenne az a végfok,
hol az értelem ordít, mint toportyán,

fává szorulva vissza, Sziszifosz
köveit görgető Hérakleitosz,
mintha a mindenségben volna étosz,
erkölcs, s nem az lenne, hogy csak kikopsz.

Öt perc múltán? Két órára? Az év
tizedére, fél-huszonötödére?
Nevetségednek nevetség a bére,
vizet elvonóké ekképp a rév.

Borulj kockás viaszkosvásznaidra,
mondd, hogy magam vagyok, nagyon, rekettyés
bokorzaton zörrenjen szét a tett, és
ne kérje tűnt erő már soha vissza:

de, Berzsenyid invokálva, oroszlán
bődüljön szét belőled e kövekből,
miket görget az Örök Figura,
szádon a rím hulljon szét, hogy ura

lehess, s valóban. Hiú végzetedből
vedd vissza magad. S lásd, miféle fogytán
lesz újra Egész a csonka Soha.
Űzd, hogy űzzön – még mit tudj: innen, erről.






























Megjelent: Beszélő folyóirat, 3. szám, Évfolyam 7, Szám 3


  • Következő cikk:

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon