Skip to main content

A kis tavaszi holló

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


még egyszer (f)elhozza Poe úrfinak,
de aztán SOHA MÁR. „Megszáradunk!” jeligére
leszedem a konyhai madzagokról a mosást,
kutyánk nézi, és valakinek a Rudi
kutyájára gondolok. Ez az egész ilyen témázás
ennyi (volna): eldobjuk magunkat a Rudi tacskó
hallatán, holott/mert nekünk is van egy
Rudy (Bloom) nevű mezei verebünk, tizenegy éves.
Kord nadrágom igencsak foszlik, szárába főtt
krumpli gőze száll, fordított irány – irály?
FELŐLEM VISZKETHETSZ NAPPAL, DE ÉJJEL
ALUDNI SZERETNÉK. Innen a költői ritmus? Hogy
tényleg lemegy a bőröd? A holló
kicsit össze van velünk nőve, mondom.
Nem tombol bennem az önkifejezés vágya,
„Őrjárat”, eldob ez is, mint az életet
(nem) lehetne (nem lehetne? én nem nagyon
tudnám, ki vagyok mindennek szolgáltatva).
Tart And A Half: Másfél Kurva, vitte Ricsi Quinn,
a legszebb lónév és kedvenc zsokéim egyike.
Tele vagyok kötődésekkel. Megörülök, ha valakit
elkísérhetek a kettes villamoson, felugrik
a Nari-cikkért, rájön az olasz boros boltban

a Paddington (Agatha Christie!) környékén,
hogy ő is ott volt a Grant Lee Buffalo
 koncerten, ő, a Grant Lee Bufi, most
nekem ők 1994 legjobbjai. De jó lenne,
rajzoltam épp az éjjel, hogy aludni
nem akart valami bennem, e már csernobili
szanatóriumban, Homálynoky! ott élünk,
de jó lenne április 19-én legalább
április 18-án abbamaradni. Vagy fordítva.
Mondom, és tele vagyok ezekkel a kapcso-
lódásokkal. Háromnegyed Se Tisztességtelen, Se
Tisztességes Hapsi. Az se igaz, hogy
öt perc múlva rakétasebességgel kint vagyok
a magam Soha Márjában. Haha. Hagyjuk, egyrészt,
a rakétákat, másfelől Yorkban például oly zöld,
zöld volt a fű, bézból-ütő alakja volt a pályának,
a háttérben egy kis vártornyon fakó és élénk
zászlók lengtek… de nem. Ha kell, már
ezt sem akarom soha többé. És most levenni a krumplit!
– Később: ki, sírjaikhoz, a Tabánba.
(Imádtam és imádom bennük, hogy nélkülem is
annyira szeretnek. Övék a krumpli, persze. A még
három élőé. Rudy Bloom hogy harsog a Bufira mostan…!)
















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon