még egyszer (f)elhozza Poe úrfinak,
de aztán SOHA MÁR. „Megszáradunk!” jeligére
leszedem a konyhai madzagokról a mosást,
kutyánk nézi, és valakinek a Rudi
kutyájára gondolok. Ez az egész ilyen témázás
ennyi (volna): eldobjuk magunkat a Rudi tacskó
hallatán, holott/mert nekünk is van egy
Rudy (Bloom) nevű mezei verebünk, tizenegy éves.
Kord nadrágom igencsak foszlik, szárába főtt
krumpli gőze száll, fordított irány – irály?
FELŐLEM VISZKETHETSZ NAPPAL, DE ÉJJEL
ALUDNI SZERETNÉK. Innen a költői ritmus? Hogy
tényleg lemegy a bőröd? A holló
kicsit össze van velünk nőve, mondom.
Nem tombol bennem az önkifejezés vágya,
„Őrjárat”, eldob ez is, mint az életet
(nem) lehetne (nem lehetne? én nem nagyon
tudnám, ki vagyok mindennek szolgáltatva).
Tart And A Half: Másfél Kurva, vitte Ricsi Quinn,
a legszebb lónév és kedvenc zsokéim egyike.
Tele vagyok kötődésekkel. Megörülök, ha valakit
elkísérhetek a kettes villamoson, felugrik
a Nari-cikkért, rájön az olasz boros boltban
a Paddington (Agatha Christie!) környékén,
hogy ő is ott volt a Grant Lee Buffalo
koncerten, ő, a Grant Lee Bufi, most
nekem ők 1994 legjobbjai. De jó lenne,
rajzoltam épp az éjjel, hogy aludni
nem akart valami bennem, e már csernobili
szanatóriumban, Homálynoky! ott élünk,
de jó lenne április 19-én legalább
április 18-án abbamaradni. Vagy fordítva.
Mondom, és tele vagyok ezekkel a kapcso-
lódásokkal. Háromnegyed Se Tisztességtelen, Se
Tisztességes Hapsi. Az se igaz, hogy
öt perc múlva rakétasebességgel kint vagyok
a magam Soha Márjában. Haha. Hagyjuk, egyrészt,
a rakétákat, másfelől Yorkban például oly zöld,
zöld volt a fű, bézból-ütő alakja volt a pályának,
a háttérben egy kis vártornyon fakó és élénk
zászlók lengtek… de nem. Ha kell, már
ezt sem akarom soha többé. És most levenni a krumplit!
– Később: ki, sírjaikhoz, a Tabánba.
(Imádtam és imádom bennük, hogy nélkülem is
annyira szeretnek. Övék a krumpli, persze. A még
három élőé. Rudy Bloom hogy harsog a Bufira mostan…!)
- Vers [5]