Skip to main content

Tandori Dezső

Tandori Dezső: Információ s társa

Avagy: Elderítés és felhárítás


Dalom! Ereggy… mert
te csak egy dal vagy.
Valakié, ki összevissza szól,
zagyvál, igazat sejtet,
megdöbbent, de sose „dalol”.

I. vagyis .dézetek.

(Szerencsés az angol nyelv az „I”-jal. Római I.)

Ottlik Géza:
„Nem ezért jött. Nem ezért tanult meg járni, nem ezért tanult meg beszélni az emberek nyelvén. Kém volt ő közöttük. Idegen hatalom ügynöke. Jók voltak a papírjai. Utazott az Amatijával (hegedű, egy művészről van szó. Szerző) ide-oda.











Tandori Dezső: Mik enyésznek, mik nem enyésznek?

(2003)


Hogy minden csak jelentés (lenne),
s minden az ég alatt, mint
a kis elmészaztánafrancba (jaj,
neküldjafrancba), enyész.
B. D. után szabadon
(magyar költészet)






I.

Hogy akkor a kis nefelejcs.

Vagy a nagy behemótvirág?

Van-e a kettő közt valami mégis állandó? S épp az-e, ami kellene?

II.

Igazságtalanság, hogy a kérdés legyen mindig pontos, a választ ilyenre semmi nem kötelezi.












Tandori Dezső: „Éltem én itt?”

– Irány: Montaigne XXI –


1.


Ezek az írások, mind: afféle beszélgető füzet. Kipróbálja magát bennük, persze, s nem egyszerűen edzésben csak, a nyelv (az iménti mondat egyes szám, többes szám „sikánjának” megoldása), a szerkesztődés (egy-egy „tétel”, a korábbiakban még talán ment, ilyen ma már nekem korántsem vérre megy, tehát az elemek, karakterek egymás mellé kerülése a leginkább arra példa: íme, így alakul egy írás); de végképp nem akarok kibújni közlendőim vélhető, tévesen sejtett stb. súlya alól, úgy van pontosan, ahogy mondtam az imént.

Tandori Dezső: Godot van!


Másik ember van:
GODOT van!
(Mondás)



1. Az utolsó utáni tekergés (és még mindig nem a végső)


Tehát: halmaz- és végtelenelmélet?

– – – Átkeltem a minap a Váron.

Hogy senki nyomomba ne keljen, mikor erről, szerencsére kudarcosan, írtam, az Istenhegy (Svábhegy) lépcsőit emlegettem.







Tandori Dezső: Az új ebfelügyelőség

– Boldog, szomorú dal; aneorexiás –


Van már Trio – G. L. B-1001-em, Liko Nyistám is van,
utóbbi, hogy ha van elég eleségem, étvágyam le légyen,
van Czuzczo-inka kalciumszifolátom, idegenszó-táram,
ahol ezeknek a neveknek az értelmezését vagy megtalálom
vagy sem, s boldog vagyok, hogy nem vagyok éhes,
erre a Liko Nyista mellett Yucatán Fezilla is jó,
csak elegem van a tablettákból. Egy öreg embernek cseppekben
o.k. az ilyen, taglalja a napot a pasztillák mellett!
Borom rég nincs, disznó módjára meghíztam három
lassú év alatt, azt hittem – pláne sörözve!









Tandori Dezső: Egy „örökzöld”

Kellér Andor: Zöld gyep, zöld asztal (1957)


I. „Kellér Andor 1903-ban született Budapesten, 1963-ban halt meg, Budapesten; nemcsak ez a két lexikális adat, hanem egész élete, érdeklődése és hírlapírói működése, minden műve a magyar fővároshoz köti. Még tizennyolc éves sem volt, amikor riporterként egy laphoz került… utolsó napjaiban is dolgozott, az Esti Hírlap népszerű »Déli posta«-cikkeit írta.

Tandori Dezső: Ne mán, Mr. Dunkelstein!

(A serdültebb ifjúság védelmében)


I.

Bár könnyű feladat, kínos mégis; borzadva írom e cikket, annyira nem szokásos. Enyhe gyalázat, persze, hogy senki „barátom”, „szakértőm” nem tette meg már helyettem, kibújhatnak azonban köztudott elvonultságom örvén. Jó, legyen. Válaszolni, még attól az Illés Endrétől tanultuk, aki ma nem örvend megfelelő becsülésnek, nem válaszol az ember „kritikusnak”. Ismétlem: jó, hát vagy válaszol, vagy sem. (Meg Illés Endrének is megvoltak „A Múlt Hibái”. De semmi neheztelés bennem iránta, ellene, hogy pl.


Tandori Dezső: Hérakleitosz megúszná??

Avagy: modern, posztmodern, mecenatúra stb. „a 48-ból” (1956–2003)
Epizódok a pénzkérés történetéből


I.

A „48” itt: összesen 48 naptári év. Ebben: a legbizarrabbul eltérő korszakocskák. Rémségesek, álmosak, lagymatagok, élénkítők, lehangolók stb.

Nem történeti taglalásra, elemzésre vállalkozom. És mégis: a „történetírás” a „történet” szóból jön. Petőfi még használta a „történelem” szinonimájaként is. Elismerem, „egy ember” (bár Vas Istvánnak más a véleménye! igenis „egy ember”-ről van szó mindig, csak hát mit akar az az egy?), az akár szélsőségesnek is nevezhető emberi sors, út stb. talán nem példáz semmit. Jó, ne példázzon.




Tandori Dezső: Akar-e ez a mennyi ember?

Emlékezés egy költészet napjára, meg alig egyebekre


Ad notam: 

1. „Mit akar ez az egy ember?”
(Vas István)

2. „…s megfulladunk, ha majd emberek szava szólít.”
(T. S. Eliot, Kálnoky László fordítása nyomán)

3. „…és elborzadva ott helyt földre estem.”








(Dante, Babits Mihály fordítása nyomán)

Kezdjük hol is? Hatott-e az írással foglalkozókra bármikor azért, de tényleg bármikor olyannyira a kor, hogy munkásságuk alapjegye ne valami örökkévalóság lett volna?



Tandori Dezső: Ununk-e mindent?


Elő

„Kényszerén túl – mi közöm bármihez?” Honnét ez az idézet?

Ahogy ezen a dolgon, forgatva gondolatban, összevissza csatangolok, bár egyenes vonalban jövök át az Erzsébet hídon – és ahogy házunk kapujához érek, látom, hivatalos szerelésben, kora reggel, bejutni próbálnak a közegek, kik jövetelüket délutánra ígérték, cáfolhatatlanul tudni kezdem: itt vita lesz!




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon