Skip to main content

Beszélő folyóirat, 3. szám, Évfolyam 1, Szám 3

Tandori Dezső: A kis tavaszi holló

Tamás Gáspár Miklós: Iránymutató elvi vezércikk,

amely tiszta helyzetet teremt, és kijelöli a cselekvés irányát

Mink András: „A lényeg nem a konzisztencia, hanem az igazság”

Ronald Dworkinnal beszélget Mink András

Ronald Dworkin: A Bakke-ügy, avagy igazságtalanok-e a kvóták?

Neményi László - Zádori Zsolt: „Túl leszünk rajta”

Beszélő–beszélgetés Szabó Ivánnal, az MDNP frakcióvezetőjével

Sajó András: Szociális jólét és rossz közérzet

:

Ludassy Mária: Charles Maurras politikai szótára

Vincze János: Betegség-e az államadósság?

Dawid Warszawski: Lengyelország – Walesa után

Pályi András: Urban törvénye

Kornis Mihály: Kádár (magyar dráma)

Előhang: a beszéd

Gábor Miklós: „A csoda bennük volt…”

Pártos Gézával beszélget Gábor Miklós

Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: Magyar farka

Kántor Péter: Virágzó tisztaság. Viola

Vitányi Iván: Még egyszer a Chartáról

Peer Krisztián: Egy napom a Greshamben

Buzgó Mócsing: Sefülese

Forgács Zsuzsa: „…állandóan résen vagyunk”

(Szalai Pál) - A Szerk.: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon