A jóléti szolgáltatásokat a magyar hagyomány jóval tágabban értelmezi, mint a nyugati: ide sorol minden olyan állami szolgáltatást, amely az egyén státusához, állapotához kapcsolódik. Eszerint az állam intézményei által nyújtott ellátások mellett ide tartoznak az olyan pénzbeli juttatások is, mint a különféle nyugdíjak, a betegség esetére járó pénzbeli és természetbeli juttatások, az anyasággal és a családi állapottal összefüggő szolgáltatások és pénzbeli juttatások, valamint a még mindig érvényes lakáskedvezmények.
Magyarország 1993-ban a GDP 27,7%-át költötte jóléti kiadásokra, ami számottevően több mint Franciaország hasonló célú kiadása (23,3%). A francia kiadás mértékét a francia kormány 1995-ben elfogadhatatlanul magasnak találta, tekintettel az Európai Unióban szokásos mértékre és a nemzetgazdaság teherbíró képességére. A gazdasági fejlődés hasonló szintjén álló országokkal összehasonlítva Magyarország jóléti kiadásai a legmagasabbak (l. a Világbank 1995-ös Magyarország-tanulmányát).
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét