Skip to main content

Események

Vissza a főcikkhez →


1997


szeptember 25: Hágában a nemzetközi bíróság ítéletet hirdet a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében

szeptember 29: Horn Gyula levelet ír Vladimir Meciarnak: Magyarország teljes mértékben elfogadta az ítéletet, és kész tárgyalni a végrehajtásáról

október 22: Első, érdemi kérdéseket még nem érintő találkozó a Nemcsók János vezette magyar és Peter Baco vezette szlovák delegáció között.

október 27: Meciar válaszlevélben kifejezi tárgyalási készségét

november 10: Az első érdemi kétoldalú tárgyaláson Szlovákia öt kérdést intéz Magyarországhoz, köztük azt, hogy hajlandó-e felépíteni Nagymarost.

november 14: Kétoldalú tárgyalás: Nemcsók János három módszert ajánl a Szap alatti Duna-szakasz hajózhatóságának javítására (közte két kisebb duzzasztó létesítését), és felveti Dunakiliti üzembe helyezését.

november 28: Megalakul a Glatz Ferenc vezette miniszterelnöki tanácsadó testület.

december 12: A szigetközi Önkormányzatok Szövetsége a Duna Kör felelősségre vonását sugalmazza.

december 15: Kétoldalú tárgyalások: Szlovákia nem ad választ a magyar javaslatra, de ragaszkodik a csúcsrajáratáshoz.

1998

január 12.: Szlovákia elutasítja a két kisebb duzzasztóra vonatkozó novemberi magyar javaslatot, de beleegyezne abba, hogy egy – a nagymarosival egyenértékű – alsó duzzasztó épüljön, esetleg Pilismarótnál.

január 19.: Előre be nem jelentett tárgyalási forduló. Körvonalazódik, hogy egy alsó duzzasztó fog épülni. Viták Dunakiliti és Dunacsún együttes üzemeléséről.

január 23.: Az SZDSZ javasolja az erőmű sorsáról való döntés elhalasztását decemberig.

január 26.: Az újabb tárgyalási fordulón megállapodnak a hetenkénti találkozókról. Nincs érdemi előrelépés.

február 2.: Pozsonyban kétoldalú tárgyalás, elsősorban a dunacsúni és dunakiliti duzzasztó üzemeléséről és a vízszintekről. Kirajzolódóban a kártérítési igényekről való kölcsönös lemondás.

február 3.: Nemcsók János bejelenti, hogy a tárgyalások sikertelensége esetén kész lemondani.

február 5.: A kormány szocialista tagjai megszavazzák, hogy Nemcsók János február 28-ig terjessze a kormány elé az alsó duzzasztót is magában foglaló megállapodás tervezetét. Kuncze Gábor a koalíciós egyeztető tanács összehívását kéri.

február 9.: Kétoldalú tárgyalások.
A magyar fél már csak arra törekszik, hogy a dunakiliti tározó sportcélú tóvá alakuljon, összefüggő víztükörrel.

február 16.: Éjszakába nyúló tárgyalási forduló. Felmerül, hogy a tározó területén három vízszint váltsa egymást: a Duna bal partján 131 mBf, a főmederben 124 mBf, a kialakítandó sporttóban pedig 128 mBf.

február 23.: Az utolsó előtti tárgyalási forduló. Alkudozás Dunakilitiről.

február 25.: Parlamenti vitanap Bősről. Kovács László kifejti: az ítélet „igazságos döntetlen”, amely nem írja elő második duzzasztó létesítését.

február 27.: Nemcsók János parafálja a keretmegállapodás szövegét.

február 28.: Több tízezer tüntető tiltakozik Budapesten a második dunai vízlépcső és a kormány Duna-politikája ellen.

március 5.: A kormány eláll a keretmegállapodás aláírásának szándékától. Ehelyett hatásvizsgálatok elkészítését rendeli el, amelyeknek december 31-ig kell megszületniük.

március 10.: A szlovák kormány bejelenti: ha a magyar fél március 25-ig nem írja alá a keretmegállapodást, újra Hágához fordul.

március 14.: Gátellenes világnap. Újabb, kisebb tüntetés Budapesten a tervezett gát ellen.

március 26.: Ettől a naptól fogva az 1993. április 8-án aláírt magyar–szlovák különmegállapodás 5. cikkének erejénél fogva bármelyik fél kezdeményezheti, hogy a nemzetközi Bíróság újabb ítéletben határozza meg 1997. évi ítéletének végrehajtási módozatait.
























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon