Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Szerkesztőség!


Bár örülök, hogy „Sipulusz” egy – mégoly gúnyos – körképben személyemmel is foglalkozott, cikke rám vonatkozó megjegyzéseit az igazság kedvéért pontosítani szeretném.

1. A Szabadság című lapban két olvasói levelet tettem közzé. Egyikben sem „ostoroztam” a „liberális mételyt”. Az egyikben a demokratikus szocializmus fogalmát próbáltam kifejteni (egy szektás kommunistával vitatkozva), a másikban azt írtam, hogy a szceczini hajógyár nem kapitalista vállalkozás, mert nagyobb része állami vagy munkástulajdonban van.

2. A jövőben sem szándékozom cikkeket írni a Szabadságba.

3. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy alkalommal a Szabadság egy cikke elég élesen megtámadott. (Ez persze nekem nem baj.)

4. Tagja vagyok az Eszmélet mellett működő tanácsadó testületnek. Az Eszmélet csakugyan kapcsolatban van a Baloldali Alternatívával. Egyéb politikai csoportokkal való kapcsolatáról nincs tudomásom.

5. Az Eszmélet nem marxista–leninista lap. Egy ma már nem divatos terminológia alkalmazásával helyesebb volna „marxizáló” lapnak nevezni. A marxizmus–leninizmus merev sémarendszeréhez a lapnak nincs köze. (Egy, a lapban közzétett tanulmányomban Bibó gondolatait próbáltam a jelen helyzetre alkalmazni. Még a mai „bibótlanítás” – számomra nagyon nyomasztó – légkörében sem állíthatja tárgyilagos elemző, hogy Bibó a „marxizmus–leninizmus” híve lett volna.)

Tisztelettel:

Szalai Pál




Szalai Pál azt mondja, hogy Sipulusz állításával szemben, mely szerint ő olvasói leveleket ír A Szabadságba, ő olvasói leveleket ír A Szabadságba. Megengedjük, hogy az Eszmélet nem tisztán marxista–leninista, hanem buharinista, preobrazsenszkista lap, itt-ott némi otzovista beütéssel, ingadozván az Oszvobozsgyényije Truda, a Vperjod és a Szmena Veh között; a bundista hangsúlyok mára eltűntek. – a szerk.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon