Skip to main content

Kutatások (K)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A tavalyi esztendő egyik nyári napján szokatlan, nem mindennapos események szakították meg a komáromi cigánytelep nyugalmát. A furcsa látogatók orvosok voltak, pontosabban kutatóorvosok, akik az Országos Közegészségügyi Intézettől érkeztek. Az említett kiszállás előtt Tatabányán találtak összekötő kapocsra, egy fiatalember személyében, aki cigány lévén ismerte a komáromi telep lakóit, és a vendégeket hajlandó is volt oda elkalauzolni. A fiúnak azt mondták, hogy az intézet dolgozói a cigányság egészségi állapotát vizsgálják, különös tekintettel az epilepszia egy igen ritkán megnyilvánuló fajtájára. A népén segíteni vágyó fiatalember örömmel vállalta a közreműködést, mert azt hitte, hogy ezzel segíteni tud a cigány kisebbségen.

Első alkalommal a kijelölt személyektől vért vettek. Ez egyeseknek sehogy sem tetszett, de mások igyekeztek őket meggyőzni a vizsgálat esetleges hasznosságáról. Második alkalommal nem vért, hanem ujj-, illetve tenyérlenyomatot gyűjtöttek a szakemberek. A hír gyorsan felröppent a telepen: a cigányokat nyilvántartásba veszik, egyesek arra gondoltak, hogy hamarosan a cigányság deportálása következik. Mások azon a véleményen voltak, hogy ezek az adatok a cigány kisebbség másodrangúságának tudományos bizonyításához szükségeltetnek. Elbeszéléseik szerint többüket kényszerítették arra, hogy alávessék magukat a vizsgálatnak, másoknak pedig szociális segítséget ígértek, ha engedelmeskednek. Ezt később valóban megkapták. Mindenesetre az események erőteljes pánikot és lincshangulatot váltottak ki a telepen, a segítő szándékú fiatalembert a cigányság árulójának kiáltották ki, s többen megfenyegették. A fiút annyira megrázta az eset, hogy a ma napig sem tudta azt magában feldolgozni.

Az elmúlt napokban ismét jelentkezett az OKI. Folytatni szeretnék a megkezdett kutatásokat, de ezúttal nem várt kemény ellenállásba ütköztek. Időközben megalakult Tatabányán a Phralipe független cigányszervezet helyi csoportja. A szervezet vezetői már konkrétabb kérdéseket tettek fel a kutatással kapcsolatosan. Napvilágra került az, hogy a kutatást a Szociális és Egészségügyi Minisztérium (SZEM), valamint az Országos Cigány Tanács támogatja. A magyarországihoz hasonló kutatásokat Európán belül Finnországban is végeznek. Az egyik vezető hazai kutató elmondta, hogy az első eredményeket a nyugati szaklapok már közölték, ugyanis az ottan szakembereket jobban érdeklik a magyarországi cigányok egészségi állapotáról között adatok, mint az itthoniakat.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy kétségeim lennének a fent említett kutatás jogszerűségéről és hasznosságáról, kijelentem, nincsenek kétségeim akkor, ha a kutatás tudományos célját, módszereit és az eredményeket Magyarországon is nyilvánosságra hozzák, valamint a telep lakóit hitelesen tájékoztatják, s betartják a részvétel önkéntességének elvét. De az érintett személyek nem érezhetik magukat kísérteti alanynak, s nem retteghetnek kiszámíthatatlan következményektől.

Bencsik János, Tatabánya

A szerkesztőség is érdeklődve várja a rejtélyes kutatásról szóló tudományos beszámolót, amely bizonyára fényt derít arra is, hogy miként függ össze az ujjlenyomat az egészségi állapottal.

A Szerk.














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon