Skip to main content

A közlekedési előtanulmány elő- és utóélete

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Fleischer Tamás november 2-i Visszabeszélő-beli levelének első bekezdésében leírtakat én másként tudom. Többször kaptam a főpolgármester úrtól írásbeli kérést, hogy vegyek részt a program kidolgozásában, opponálásában, véleményezésében. Nem tettem, mert úgy tudtam, hogy a közlekedési tanulmány készítése jó kézben, Miklóssy Endréében van. Mi szinte minden részletkérdésben is azonos véleményen vagyunk. Az elfogultság elkerülése érdekében Miklóssy Endre tanulmányának opponálására Szálka Miklóst, a Fővárosi Közgyűlés városgazdálkodási bizottságának alelnökét kértem fel. Korrekt észrevételeire Miklóssy Endre válaszolt, így rendelkezésre állt egy értékelhető, de természetesen a szerkesztőbizottságtól döntéseket is igénylő anyag: mi, milyen formában kerüljön a kiadásra kerülő tanulmányba, az eltérő vélemények kapjanak-e és milyen hangsúlyt? Hogy ilyen előkészítés után miért Schulek János anyaga került sokszorosításra és terjesztésre? Rejtély. (Amikor egyszer összefutottam Jánossal a városháza udvarán, akkor átadta a „saját koncepcióját”, de egyikünk sem gondolta, hogy az lesz a Demszky-program.)

Fleisch Tamás hivatkozott” levelének szemléletével és tartalmával egyetértve hangsúlyozni kívánom, hogy elengedhetetlen egy korrekt megállapodás a kormányzati szervekkel a közlekedéssel összefüggő valamennyi bevételből való arányos (átlagos napi forgalom, járműállomány, üzemanyag-fogyasztás nagysága stb. alapján) részesedés garantálása a fővárosi és a budapesti agglomeráció összes önkormányzata számára. Az önkormányzatok önmaguk vagy szövetségben döntik el, hogy az összeget miként osztják fel működtetésre, fejlesztésre a környezetvédelmi és településfejlesztési szempontok figyelembevételével.

Szálka Miklós „Schulek-program”-értékelő cikkéből (Beszélő, október 12.) két gondolatot emelek ki:

– „…most kis lépesekre van szükség…”, illetve azok – már csak – hároméves költségütemezésére a biztos megvalósítás érdekében, valamint

– „…Budapest érdekei sem sérülhetnek” a budapesti agglomeráción belül, illetve a kerületi önkormányzatokkal is egyezségre kell jutni a hálózatfejlesztés mikéntjében és ütemezésében.

Benyó Bertalan cikkének záróbekezdésével is egyetértek:

– az elsőnek megvalósuló déli közúti Duna-híd nem kerülheti el a XXI. kerületet;

– a mai áron 100 milliárd forintra becsült délbuda–rákospalotai metró megvalósításának ebben az évezredben nincs realitása, az észak-déli befejezése is többmilliárdos teher lesz.

A jóval kisebb költségű felszíni kötöttpályás tömegközlekedési hálózat rekonstrukciója után érdemes megvizsgálni a nyomvonalváltozatokat. Addig csak a nagy területigényű járműtelep lehetséges helyeit kell biztosítani.

A három nagyságrenddel kisebb fejlesztési összegeket is nehezen hagyja jóvá a közgyűlés, az üzemeltetés, fenntartás – még ezen a szinten is – elvisz minden forrást. Remélem, hogy a program véglegesítésekor az arányos településfejlesztés, a környezetvédelem és a műszaki-gazdasági realitás szempontjai fognak érvényesülni.

Péterffy Ágoston

Izgatottan várjuk, hogy végre részletesebben is megismerhessük Miklóssy Endre programját.

A szerk.


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon