Skip to main content

Kedves Kis János!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Beszélő 1990. február 12-i számában egy cikk jelent meg, melyben F. Havas Gábor beszélgetett Bajcsi István volt állambiztonsági tiszttel.

A cikkben Bajcsi István azt nyilatkozza, hogy a Petőfi Csarnokban is dolgozott SZT-tiszt. Az illető – az ő állítása szerint – az intézmény magas beosztású alkalmazottja. Mivel a Petőfi Csarnok vezetésében az elmúlt két évben nem történt változás; akkor – amennyiben Bajcsi István pontos információt szolgáltatott – ez a munkatárs ma is kollégánk.

A Petőfi Csarnok vezetősége megbélyegzi az ilyen magatartást, s így érthető, hogy ez a cikk jelentős zavart okozott nálunk.

Az intézményt nem lehet irányítani olyan légkörben, amelyben a bizalmatlanság lett úrrá. Ezért, mint a lap főszerkesztőjét arra kérjük, segítsen abban, hogy kiderüljön az igazság!

Kérjük, találja meg a módját, hogy a szóban forgó SZT-tiszt lelepleződjék! Vagy pedig – s mi ezt reméljük – csak Bajcsi István fogalmazott pontatlanul, s a hír nem így igaz. Ez esetben pedig kérjük, közölje a helyreigazítást a lapban.

Válaszát várva,

tisztelettel:

Lehel László
igazgató
a Petőfi Csarnok
vezetősége nevében




A hír igaz, de sajnos nem tudunk segíteni. Bajcsi István egyetlen ügynököt sem hajlandó megnevezni.

(a szerk.)
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon