Skip to main content

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Szerkesztőség!

A Vám- és Pénzügyőrségnél dolgoztam 10 évig. Szeretném, ha lapjuk lehozná az én levelemet is, így talán az illetékes szervek felfigyelnének ennek az utolsó sztálinista szervezetnek a dolgaira. Szomorú lenne, ha olyan emberekre bíznák a testület vezetését, akik eddig a legtöbbet tettek azért, hogy az állambiztonság fiókintézményévé változtatták a Vám- és Pénzügyőrséget.

A testületnél eltöltött időmben – 1980-tól 1990-ig – ebben főszerep jutott dr. Balogh György vezérőrnagynak. Az Önök lapján keresztül szeretnék kérdéseket feltenni dr. Balogh Györgynek, s az illetékesek figyelmét felhívni ezen elvtárs személyére.

1. A Vám- és Pénzügyőrség a PM-hez tartozik szervezetileg, de a „Jóistenen” kívül senki sem ellenőrizte. Így fordulhatott elő, hogy a legutóbbi időszakban ennél a 3-4000 főt foglalkoztató testületnél 3 tábornok tevékenykedett. Azóta egytől már megszabadultak (dr. Molnár Endre). A Vám- és Pénzügyőrségnél mindig csak az országos parancsnok volt vezérőrnagy. A szóbeszéd szerint a dr. Molnár Endre szeretett volna altábornagy lenni, s ezért lett a két helyettese vezérőrnagy. Szerencsére előbb megszabadultak tőle, mint vágyai teljesültek volna.

2. Dr. Békesi László volt pénzügyminiszter a televízió nyilvánossága előtt jelentette ki (még pénzügyminiszter korában), hogy a Vám- és Pénzügyőrség illetékese felelősségre vonásban fog részesülni felelőtlen nyilatkozata miatt, amivel több millió dollár kárt okozott az országnak. Mint tudjuk, ez az illető dr. Balogh György volt.

Kíváncsi lennék, mi lett a felelősségre vonással?

3. Dr. Balogh 1986-ban súlyos közúti balesetben volt részes, melynek nyomait a mai napig viseli. A baleset során haláleset történt. A közvélemény a mai napig nem tudja, hogy hányan voltak a kocsiban, ki vezette, mi volt az úti cél stb. Egyedül a testület gépkocsivezetői örülhettek, mivel a baleset után bevezették a casco biztosítást az összes testületi személygépkocsira.

4. Milyen rendkívüli szolgálatot végzett a dr. Balogh György környezetében lévő pénzügyőr hölgy, hogy 3-4 éves pénzügyőrmúlttal (ő volt a baleset áldozata) kiérdemelte a Haza Szolgálatáért Érdemérmet, melyet 10-20 éves pénzügyőrszolgálat után szoktak adni?

5. A testülettől minden évben el szoktak bocsátani egy-két embert ittas szolgálatteljesítés miatt, persze csak őrmestert, törzsőrmestert, legfeljebb zászlóst. A pénzügyőrségnél szolgál a dr. Balogh hű fegyverhordozója és utasításainak kritikátlan végrehajtója, Dobi Miklós alezredes. Ez az ember zalaegerszegi pályafutása alatt arról volt híres, hogy naponta egy liter tömény szeszt (általában konyakot) megivott. Ez az idült alkoholista, aki dönteni csak bódult állapotban képes, a mai napig a testület tagja. Sőt kétszer pénzjutalomban is részesült, amikor merev részegre itta magát. (Pápalátogatás Ausztriában, zalaegerszegi egy hónapos visszatérése.) A részegségét úgy kell érteni, hogy napokig nem józanodott ki, tehát folyamatosan részeg volt. Hol van itt az igazság?

6. A dr. Baloghnak két nagy szenvedélye van, az egyik a vitorlázás, a másik a vadászat. Meg szeretném kérdezni, hogy melyik zalai vadásztársaság tagja, hisz gyakran megfordul megyénkben. Volt olyan vadászata, melyet a zalaegerszegi Vámhivatal „Gaz” típusú gépkocsiján folytatott, majd az elvesztett szerszámkészletet az akkori parancsnok fizette meg, aki nem is vett részt a vadászaton.

7. Az a hír járta a testületnél, hogy a dr. Balogh két fizetést kapott: egyet a pénzügyőrségtől, a másikat pedig az állambiztonságiaktól. Nem tudom, mi az igazság, de az tény, ha megjelent Zalaegerszegen, akkor az első útja általában az állambiztonsági osztályra vezetett.

Levelem egy példányát meg fogom küldeni a Pénzügyminiszter Úrnak is.

Zalaegerszeg, 1990. július 11.

Tisztelettel:
Dr. Kardos Csaba
Zalaegerszeg

E levél hetekkel ezelőtt jutott el szerkesztőségünkhöz, s nem nagyon akartuk közölni. Nem szívesen feketítünk be bárkit is csak azért, mert véletlenül útjába akadtunk valakinek, akit személyes sérelmei sarkallnak. (Még a szerkesztőség tagjait ért személyes sérelmek megtorlásától is tartózkodni szoktunk.)

Most azonban kivételt teszünk, ugyanis dr. Balogh György elég arcpirító nyilatkozatot adott a HVG-nek. (XII. évf., 46. sz.) Ebben „jó kis vadászatként” beszél hivatásáról, „nemtetszésének” ad hangot amiatt, hogy a rokkantak egy orvosi igazolásra akár félmilliós vámkedvezményt kapnak, de legfőképpen mélyen hallgat arról, hogyan szolgálta fenntartások nélkül a Vám- és Pénzügyőrség a politikai rendőrséget.

Pedig bizony szolgálta. Még házkutatásokat is tartott „vámkihágás gyanúja” címén pl. a Nagy Imréék kivégzésének 25. évfordulójára megjelenő Beszélő-szám lekapcsolása céljából.


S ez idő tájt szakmájának e sportszerű megszállottja, dr. Balogh éppen vezérhelyettes. Talán ő maga szignálta a nevetséges házkutatás elleni panaszunk elutasítását. Minden megalapozott és jogszerű volt. Vám- és pénzügyőr-szempontból.

A szerk.







































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon