Skip to main content

[Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A debreceni Dr. Mengele? (Beszélő, szept. 14.)


Tisztelt Igazgató Úr!

Megdöbbenéssel olvastam az Önök újságjában megjelent cikket. Felháborító keveredés történik ebben a cikkben egy idősek szociális otthonában – orvosi bizottság által – tapasztalt visszásságok és a dr. Fülöp Tamás – akire a cikkben névtelenül utalnak – által végzett klinikai munkák között.

Dr. Fülöp Tamást – rendkívül tehetséges orvos-kutatót – személyesen van szerencsém ismerni, mivel egy évet töltött el laboratóriumomban a Fondation pour la Recherche Médicale ösztöndíjával. Részt vett azokban a kutatásokban, amelyek rendkívül fontos eredményekhez vezettek az öregedés biológiájában, nevezetesen az elastin receptorok kimutatásában, melyeknek funkcionális változása nagy szerepet játszik az atherogenesisben (érelmeszesedés kifejlődésében). Az együttműködésünk ebben a témában folytatódik, és a sors iróniája, hogy több cikket publikáltunk közösen, melynek dr. Fóris Gabriella is társszerzője, aki kritikusan szól a cikkükben Fülöp dr. munkájáról, és akivel én is személyesen és kellemesen találkoztam legutóbbi debreceni látogatásom során.

Nagyon sajnálatosnak tartom a durva támadást, melynek Fülöp dr. az alanya, főleg azzal a címmel, amelyet Önök a cikküknek adtak Ez a cím teljességgel méltatlan a magyar sajtó magasztos hagyományaihoz, és fájdalmasan emlékeztetnek engem azokra az eseményekre, melyek miatt kénytelen voltam szülőházamat elhagyni. Soha nem gondoltam volna, hogy a fiatal magyar demokrácia, melyet rendkívül nagyra értékelek, megtűr hasonló „kisiklásokat”. Biztosíthatom Főszerkesztő Urat, hogy Franciaországban a sajtóper, amit az újságja ellen indítanának hasonló támadás miatt, újságjának elítéléséhez vezetne. Teljesen méltatlan egy magasan kvalifikált újságíró számára, hogy tollat hasonló alacsony nívójú leszámolásokhoz kölcsönözni, ilyen sértő stílusban, amelyben a cikkük is íródott.

Csak remélni tudom, hogy a tudományos bizottság, melynek döntenie kell majd a Doktori cím odaítéléséről Dr. Fülöp Tamásnak, meg is fogja ezt tenni, mivel Ő ezt teljes mértékben meg is érdemli. Mint a Paris-Val de Marne Egyetem „Öregedés Biológiája” doktori bizottság elnöke, biztosíthatom Önöket, hogy a „Docteur ès Sciences” (tudományok doktora) cím, a tudományok ezen ágában Dr. Fülöp Tamásnak odaítélhető az eddigi, nemzetközileg is nagyon elismert tudományos munkássága alapján.

Én, aki Magyarország különböző egyetemeinek orvos-kutató kollégáival nagyon szoros kapcsolatot tartottam fenn még a legnehezebb időkben is, és aki számos fiatal magyar kollégát fogadott a laboratóriumában a Paris XII Egyetem Orvosi Fakultásán, csak sajnálni tudom, hogy a nemrégen újratalált szólásszabadság hasonló súlyos megjegyzésekhez vezessen, mint a fent említett cikkük.

Nagyon remélem Tisztelt Főszerkesztő Úr, hogy levelemet hajlandóak lesznek leközölni, megmutatván így semlegességüket ebben a szomorú ügyben, mely, merem remélni, békés és a magyar orvosi kutatói tradícióra méltó rendezést fog nyerni.

Dr. L. Robert
Dr. ès Sciences, Dr. en Médecine
Directeur de Racherche au CNRS
Dr. Honoris Causa de l’Université
Médicale Semmelweiss de Budapest

Kérjük a professzor urat és olvasóinkat, olvassák el újra az inkriminált cikket! A Beszélő nem támadta dr. Fülöp Tamást, hanem hírt adott az ellene irányuló támadásról.

A szerk.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon